Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

V. Utolsó esztendők

V. Utolsó esztendők. Barkóczy Krisztinának korán beköszön tött a hervadó ősz. Még csak élte nyári napjait éldegélte, de az ősz bús levélhullása már jelenté magát. A vidámabb hang elnémul a leveleiben, régi kedve mélabús hangulatra fordul. A betegségek sűrűbben járogatják a küszöbét. Balsejtelmek fogják el. Már a halál hírnökét látja, s nem egy levelében megírja, hogy élte immár búcsúzófélben vagyon. A szívével volt baja, dobogó szívével, mely csordultig volt jósággal. A szívbajával karöltve járt a nehéz lélegzés, mely a különben erős szervezetű nőt mód felett kínozta. Néhanapján alig hogy vánszorgott, s még a templomig is alig tudott a maga lábán eljutni. Érezte, hogy bajára nincsen