Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

IV. Barkóczy Krisztina gazdasszonykodása

rolyi kénytelen volt kölcsön után nézni. Akkori időben a kölcsönzés még nem eshetett titokban. Bizony szájról szájra járt az, s Barkóczy Krisztina amúgy is irtózván az adósságtól, mód nélkül röstelte azt.

1 Pedig a következő év sem hozott javulást. Mikor az urának megint pénzre volt szüksége, a szegény asszony zavarral feleli neki : « Honnét szerezhetnék pénzt öszve, nem tudom felgondolni. Anyámasszony alig hogy tülem nem kért.»

2 Barkóczy Krisztina örökké a gazdasággal foglalkozván, több figyelemre méltó kísérletet is tett. A tengerit például nagyobb arányban kezdette vettetni. Az 1708. évben fölvetette azt az eózmét, ((nem jó lenne-e dohányt ültetni ?»

3 Sokat foglal1 Ő maga írja, hogy gyermekségétől fogva belé ázott az adósságtól való irtózás. 2 U. o. 1716 január 28. Az 1717. évi termést is jó részt tönkre tette az esős időjárás. A szegénység idejében nem hordhatott. Az asztagokat, kazalokat mindenütt megjárta az eső. 3 Tudjuk, hogy a dohányültetés elterjesztése nálunk Károlyi Sándor érdeme. Valamint hogy a dohánykereskedelmünk föllendülése is neki köszönhető. íme e jelentékeny gazdasági kérdést a felesége vetette föl először. (1708. július 21-iki levelében.)