Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

mit titkolniok, a leveleik tehát minden ízükben őszinték és igazak. Hiszen nem a világ számára, hanem egymásnak írogatták a sorokat. Nap-nap után írnak egymásnak, olykor tizenöt-tizenhat oldalos levelet is. S a levélváltást a múló évek meg nem apasztják, meg nem ritkítják. A házasságuk virágszakában csak oly érzéssel és csak annyit írnak egymásnak, mint életük alkonyán. Kincsesbányák e levelek azok számára, akik a Rákóczi korának és az azt követő tespedés időszakának műveltségével foglalkoznak. Gyöngyöket, drágaköveket bányászhat bennök, aki Barkóczy Krisztina és Károlyi Sándor lelki világát napfényre hozni akarja. Barkóczy Krisztina tiszta erkölcsi érzésben tündöklő lányka volt, mikor Károlyi az oltárhoz vezette, s az maradt asszony korában is. Sőt a mély vallásosság és a meggyőző hit, amit a szülői háztól magával hozott, a viszontagságos időkben még nagyobb erőre kapott benne. A hite lőn lelki és erkölcsi finomodásának az alapja. Az ő mély hite volt a szikla, melyen az élet viszontagságainak minden hulláma megtörött. Az ő hite hajlította a szivét a szegénységhez ; ez adott neki erőt a feles