Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

IV. Barkóczy Krisztina gazdasszonykodása

együtt, hogy maga is helybenhagyná kegyelmed. Az kegyelmed csinálta formára van mindazonáltal, a

1 Valamivel később azzal csalogatja haza az urát, hogy nagyon szép a kertje. Majd meglátja kegyelmed — írja — minemű kertgazdaóázonnyá lettem ! Távozván Károlyból, minden gondját az olcsvai kertre vesztegette. Mikor aztán ismét visszajött Károlyba, «alig győzte a kertben a gazt tisztítania. Meg is írja az urának, hogy a károlyi német kertész semmit sem ér. «Bezzeg más — úgymond — az olcsvai kert a magyar kertésszel !»

2 A virágon kívül a kertjében gyógyító füveket is tartott. Ezekkel gyógyította sváb jobbágyait is.

3 Büszke volt jó dinnyéire és korai gyümölcsére. A telelő gyümölcsöt érési idő szerint szedette, s rázni nem engedte. A szilvát a «tanulo fickókkab gyűjtette egybe. A gyümölcsből régi magyar 1 Károlyi levélt. 1698 szept. 28. Károly. 2 U. o. 1712 jún. 15. Károly. 8 U. o. 1712 júl. 3. «A patika a sváboknak itt is kitölt volna. Eleget orvosultunk már magunk is a károlyi füvekkel.»