Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

IV. Barkóczy Krisztina gazdasszonykodása

módra készítette a különféle liktáriumokat. A körtvély-liktáriumra megjegyezte, hogy «nem kell tenni hozzá rozmaringot vagy valami szagos füvet, hanem csak jobb leszen úgy magaban».

1 Megemlékezik levelében a téli uborka sózásáról, a répa eltevéséről, a komló szedésről stb. Az ura tudván, minő nagy örömet szerez neki a virág és a fa, még déli növényeket is küld haza. Bezzeg volt aztán gond és találgatás, mint kelljen azokkal bánni. Barkóczy Krisztina még ujjal sem engedte azokat érinteni. «Az olasz fák — írja egyik levelében — jó helyen vannak. De az kertész az haját hogy nem tépte, hogy a nagy termett fákat a sok ajtókon nagy bajjal, összehajtogatva ágait kellett bevinni s roncsolni. Máskint is oly messzünen, hajón, parton le s felhordozni igen károsnak tartja, az gyökerük módja, hogy meglódulnak.»

2 Mivel Károlyi, mint vérbeli magyar ember, a jó bornak nagy kedvelője volt, Barkóczy Krisztina a szőlőmívelésre különösen nagy gondot fordított. Örvendett, 1 Károlyi levéltár. 1723 szept. 11. Olcsva. 2 U. o. 1715 okt. 20. Olcsva.