Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

testáns felekezeteket minden téren elnyomni igyekeztek, Károlyi Ferenc, a buzgó katolikuá főúr a végletekig menő harcban védelmezi a maga proteótánó jobbágyait az egri püspök* és az udvar ellenében. Ebben a hosszú és elkeseredett harcban tárulnak föl az ő lelki világának nemes vonásai. Beletermett lélek bírja a testét ; vaskövetkezetességgel, minden akadályt legyűrve tör a célja felé, mely nem más, mint a hazája ázolgálata. Érző szíve van, mely sajog a nép szenvedésének láttára. Szenvedi a mások szenvedését és szolgálja a szolgáit. Magyar minden izében, s a bécsi köröket kerülve, a tiszai részeken övéinek él. Otthonát csak akkor hagyja el, mikor a hazája szolgálata kívánja, íme az úgynevezett nemzetietlen kor egyik leghatalmasabb főura, aki magyarul érez és beszél, magyar könyveket ír, magyar ruhát hord, kibújdosott kuruc generális gyámoltalan árváját veszi nőül, s azzal fenyegeti örököseit, hogy idegennek hagyja birtokait, ha nem élnek e földön e földnek ! O, a buzgó katolikus volt * Barkóczy ellen, aki neki közeli rokona volt