Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

a nyíregyházi protestáns telepeseknek leghatalmasabb, leghevesebb védője, akit az udvar elhidegülése, vérrokonainak elpártolása nem bántott annyira, mint amenynyire örült a maga telepítette szegény jobbágyai törhetetlen ragaszkodásának. Ez a ragaszkodás és szeretet oly vigaszt csepegtetett a lelkébe, hogy elfeledte a ráhárított összes bántalmat és méltatlanságot* * Károlyi Klárának és Károlyi Ferencnek tehát a jelleme egyaránt olyan volt, hogy Barkóczy Krisztina anyai szivét méltán foghatta el öröm. Ha gyermekeire tekintett, éreznie kellett, hogy nincáen egyedül; vannak, akik szellemének visszhangot adnak ; vannak, akiknek erős szándékok tovább folytatni azt, amit ő megkezdett. Mi lehet az igazi anyára ennél a tudatnál megnyugtatóbb ? Valóban Barkóczy Krisztina lelkivilágának varázsa, * Károlyi Ferenc a nyíregyházi telepesek ügyét az egri püspök ellenében a római kúria elé vitte és a propaganda fidei nem a püspöknek, hanem Károlyinak adott igazat.