Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

Olyan gyermek, hogy az esze nagyobb magánál.

1 Harmadnapi hideg esvén a kis fiúra, orvosságot kellett innia. Ekkor édes anyjától csigás kantárt és lovacskát kapott. Efölött való örömében az orvosságot az apja egészségére itta s kenni, kötni hagyta magát.

2 Hamarosan lábra kelvén a lovához látott. Az én Feruskám — írja a nagy1 U. o.Kohári Judit levele 1708. január 29. Salánk. Néhány nappal későbben így ír a kis fiúról : «Férus friss egésségben — hála Isten — nyargalózik. Biztatom, hogy Károlyból küld kardot kegyelmed. Mindennek dicsekedik, sőt vele is álmodik, hogy már elhozták. Haragszik, hogy oda nem adjuk neki». (U. o. 1708. febr. 9. Salánk és 1708 ápril 6.) 2 U. o. Koháry Judit levele 1708 juli 19. Gelényes.