Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

foly a dolga kedve szerint. »

4 A kis Ferusról meg azt írja, hogy erős fiú ; valamit megun, mindjárt a tűzbe veti.

2 « Károlyi Ferenc — írja a nagyanya — alázatosan köszönti kegyelmedet. Nyargalózik, van dolga a piros pejeknek. Igen friss legény ; forgó nélkül fel sem teszi az süveget. Kopott köntösét hamar az tűzre veti s okát adja: addig nem adnak mást. Azért nem dicsérhetem szelídségével, mert igen csintalan ; ha Isten élteti oly kevély termettel van, nem ijed meg annyi embertűl. Már is biztat bennünket, ne féljünk, levágja az rácot. »

3 A boldog nagyanya majd meg azt jelenti a táborozó Károlyinak, hogy Ferusnak akaratja és szava volna az édes apja köszöntésére, ír is szívesen, de írását nem tudják olvasni. A gyermek — úgymond — fecsegő, énekes, egész mulatság őt hallgatni. Most új köntöst kapott, tehát mindenre kész, az apja egészségéért iszik* 1 U. o. Koháry Judit levele Károlyi Sándorhoz 1705. ápril 17. Gelényesről. 2 U. o. 1707. okt. 29. «Férus friss Istennek hála! Az a bajom, nem birom megverni !» etc. 3 U. o. 1707. nov. 12. Salánk. Akis fiú ekkor harmadfél éves sem volt.