Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

vele semmire. Ahogy elvitték, úgy hozták őt haza. Otthon valami paraszt embert ajánlottak neki, akit állítólag Lang doktor is dicsérgetett. Barkóczy Krisztina azonban még sem merte a fiát rábízni. Megírta tehát az urának, hogy beszéljen előbb Lang doktorral. <aValami babonád tótot — írja ax aggódó anya — le ne hoxxunk ; mert itt óem hagyom varáxóolni ó hijába lefz járááa.»* Mivel a fiú egészsége, bármint gondozta is az édes anyja, nem javult, Barkóczy Krisztinának nyugodt perce kevés, öröme még kevesebb volt. Ha fiának a szenvedését látta, nem ritkán a kétségbeesés fogta el. Az urának is megírta, hogy mértéknélküli bánat van ő rajta. « Valóban — *

r

j

a e

gy alkalommal — keservesen jut gyakran eszembe kegyelmed szava édes lelkem, hogy ne búsítsam az Istent gyerbenne, hanem hogy úgy javalják, ne látassék megvetni s azt ne mondják, hogy a költséget szanom.» (Augusztus 21-én már ezt írja az édes anyjának : «Szegény Laci hazaérkezék, egy állapotban van igen. Im a doktor levelét küldöm.)) u. o.) * U. o. 1708. okt. 26. Olcsva.