Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

lakóáokat, félholtan bocóátják el, mégiá óemmit óem vehetnek rajtok* /* Ugocsa megye ugyanez évben azt írja, hogy nSír, jajgat az ázegényáég, hogy már az tehenit iá elcáerélte, gyermekit tejtől megfoáztotta* s mégis pénzt követelnek rajta.

2 Közép-Szolnok megye jelentvén, hogy a vármegye nagy része vetetlen, a többi közt írja, hogy gaznál egyebet nem arattak. aArra jutottak ázegény lakóáink, hogy minden órán gyalázatod kolduláááal kénteleníttetnek éhelhaláától életeket megváltanh .'Sa kvártélyos katonák mégis a nyakukon vannak. Ennél súlyosabb nyomorúságot — írja a megye — még sohasem tapasztalt.

8 1 Károlyi levélt. Universitas comitatus Marmarosiensis «Az élő Iátenért éá Jézuó Krió&tuó vére hulldááértr> könyörög a megye, vegyék le róla e nehézséget. 2 U. o. 1708 május 26. 8 U. o. 1708 dec. 29. Alázatosan instálnak Károlyinak, találna módot, «hogy kegyelmes urunk ő felsége és édes nemzetünk tovább való szolgalatjára conserváltatván, subsistálhassunk és ne kénytelenttteááünk egéóa vármegyéétől hallatlan példára édeó nemzetünk irgalmaákodó birodalma alatt elpuá&tulnunk*.