Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

Ezenközben Károlyi sziwel-lélekkel fáradozott a békesség megkötésén. Választania kellett az orosz segítségben bízó és hiú ábrándok után futó Rákóczi ideális célja és az ország reális érdeke között És ő az ország nagy szerencséjére, ez utóbbit s nem a hiú álmokat választotta. Megkötötte a békességet, mert a háborút az ország tovább meg nem birta; megkötötte, mert az ország túlnyomó része a békesség után sóvárgott. Azok, akik még mindég hangzatos jelszók után indultak, természetesen kigyót-békát kiáltottak Károlyira. Az események azonban fényesen igazolták Károlyit. Az volt a helyes, csak az menthette meg a végleg kimerült országot, amit Károlyi tett. A további harc csak végromlást hozhatott ez országra. Ha valaki, úgy Károlyi ismerte ez ország állapotját. Szemeivel látta a kimondhatatlan nyomorúságot, s ami előtte rejtve volt, azt a felesége írta meg neki. Képtelen volt már ez ország anyagi és vérbeli áldozatra ! Hiszen, mint Barkóczy Krisztina irta, a nép már az ördögön is elcserélte volna a kuruc-birodalmat, ha könnyebbséget igért volna!