Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)
II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban
medet, amint tegnap betérvén hozzám, maga is mondotta. Úgy látom egész szívvel vagyon hozzánk ; örömest kivan kedvezni ; még asszonyom-anyám orvoslásáról is gondoskodik; érdemem felett politizáb. 1 Nem sokkal e levél írása után Károlyi Munkácsra jött, hogy a békealkudozások ügyében a fejedelemmel tárgyaljon. 2 Rákóczit azonban már nem találta ott. Károlyi Munkácson bizonyára azt ajánlotta a feleségének, hogy egyelőre Munkácson maradjon. Nem valami kellemes dolog volt ez rá nézve, mert hiszen Rákóczi távozása után nem jó barátok, hanem ellenségek vették körül. Barkóczy Krisztina magáért ugyan nem remegett, de a gyermekeit mód nélkül féltette. A Munkácson töltött idő tehát (a szatmári békesség megkötéséig) örökös aggodalom közt telt el. A várban gyanús szemmel nézték minden lépését. Levelet sem nem kapott, sem nem küldhetett. így hát még az uráról sem tudhatott semmit. 1 U. o. 2 Károlyinénak február 10-én kelt levele említi ezt.