Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

most éppen senkitűi semmi félelmök nincs.»

1 Megemlékezik leveleiben az erdélyi hirek szeléről is, s helyén valónak találja, hogy a menekülőket és a szegény futott embereket segítsék.

2 Majd arra kéri az urát, hogy a páterrel együtt jó időjeóí imádkoznék, mert nyárrá válik az ősz is, s talán úgy eáő lenne a németre /

3 S hogy maga is többet dicsérhesse az Urat, magyar imádságos könyvet kér.

4 ' A németek dolga aggasztja őt még a következő évben is. Január 17-én szinte panaszképpen írja az urának: aaz németről éppen semmit nem ír kegyelmed ».

5 Károlyi erre egyik levelét a másik után 1 Károlyi levéltár. Olcsváról. 2 U. o. 1706. d. n. 8 U. o. Olcsva 1706 szept. 30. Ha az ura közelebb volt, disznóaprólékot és fehér kenyeret is küld neki a táborra. Okt. 26-án küld neki egy kemence fehér kenyeret, jó nagyokat. «Nem tudom — írja — jó volt-e, mert nehezecske volt. Most újabban küldtem hatot.» 4 Olyszükséges, mint luteránusnak az asszonyember. 5 U. o. Gelényes, 1707 január 14.