Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

néhány napot. Az urának aztán megírja, hogy leánya (Klára) tótul ugyan nem tud, de mégis tótosan ejti a szót, ahogy t. i. a kassaiak szokták.

1 Károlyi a felesége fáradozását meg akarván jutalmazni, aranyos német szoknyát küldött, megírván, hogy ezért nem egy, de több csók jár neki. A feleség e jellemző sorokkal köszöni meg az ajándékot: «Az német szoknyát szívem kedvesen veszem. Klárát véle, ha Isten engedi, fel is cifrázom. De édeóem, emberáégeá magyat aoázonyó&ámba tartván már magamat, tarka-barka nem illet, hacóak nem aranyoó ! De szívem én húszszor is megcsókolom kegyelmedet, hogy oda nem adta egy csókért, mert pinzen sem kaphatnék olyat».

2 A maga számára is akarván szoknyának valót, megírja az urának, hogy a gyöngyös köntese megkészül, kivált, ha az ő szoknyájának való is megérkeznék a hozzávalóval együtt.

3 1 U. o. 1706 jun. 25. Kassa. 2 U. o. Károly, 1706 ápr. 25. 3 U. o. 1706 aug. 23. Megírja azt is, hogy neki a büdöókő ó&ínü mentéje jobban tetszik, no meg a kriópin-ózín posztóból való köntöse.