Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

szinte nélkülözhetetlenek. Károlyinak vagy Barkóczy Krisztinának egy-egy odavetett mondása ugyanis sokszor meglepő világosságot vet olyan kérdésekre is, miknek a nyitját másutt hiába keressük. Az 1705. év nov. 22-én például megírván feleségének Thököly Imre halálát, a többi között ez érdekes kijelentést teszi : alóten után egyébben nem bizom, hanem az törökben, hova szintén most expediálom Voynovits urfiat ; ha az nem segít, olyan világunk leszen, valamint az elmúlt világ volt. Az az egy még jó, hogy csak egy magyar sem lött még labanccá !» * Sok igaz volt e sorokban. Aki mélyebben beletekintett az eseményekbe, a jövőre nézve nem sok vigasztalót találhatott. A komolyabban gondolkozókat különösen aggasztotta az ország nyomorult gazdasági állapota és a szegénység kimondhatatlan szüksége. Barkóczy Krisztina nem egyszer megható sorokban írja le a szegény föld népének nyomorúságát. Szept. 6-án írt levelében is arra kéri a férjét, hogy a szegény kecskemétieket ne erőtesse a taksára ; mert a keresztényi indulat és * U. o. a hónap neve a dátumból kimaradt.