Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

elkárhozni. A felesége erre megírta neki, hogy bizony helyesebb, ha mindakét szemét megóvja; mert jobb két szemmel üdvözülni, mint féllel elkárhozni! Kedvesen felel az urának akkor is, mikor az tréfásan a táborba hívja őt. «Ez órán veszem édesem — írja Károlyinak — aszódi táborbúi szept. 3-án irott levelét kegyelmednek. Egészségbe létén szívesen örvendek; a fürjekre, hogy jó szívvel látna, köszönöm. Istenünk jó voltából hiszem azt is megadja, hogy együtt ehetünk s ihatunk bátorságosan.» * A tréfás enyelgésen és a családi ügyek tárgyalásán kívül a férj és a feleség levelei a napi eseményekről is pontosan számot adnak. Hiszen Károlyi mindent megírt a feleségének, amit jó maga tudott. Ezért a leveleik a Rákóczi-kor történetére * U. o. Olcsva, 1705 szeptember 10. Barkóczy Krisztina az erdélyi viszonyokat is jól ismervén, mikor az erdélyi hadak vezetését az urára akarták bízni, kérve-kérte őt, ne fogadja el. Ne sanyargassa magát — úgymond — haszontalanul, minthogy más nem cselekszi. Aki elébb dirigálta, tovább is folytassa ! Érdekes, hogy a szerető nőt sejtelme ezúttal sem csalta meg. A baj, amitől előre félt, csakugyan bekövetkezett.