Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

megijesztették, hanem tegnap, mikor kijöttem az táborrúl, éppen akkor mentek az hadak ki. Mint jártak, még nem tudom, de gondolom csak visszalódult (a német), mert ha valami esett volna köztük, volna eddig híre. Ottlétemben hozák a Detrik válaszát, a kegyelmed levelét is akkor küldték volt be. Azt írja Detrik, hogy a kegyelmed levelét csak megmosolyogta mind Csáky uram, mind a nemesség ; de én nem hiszem, hogy láttak volna is egyebet, róla semmit sem ir. Vitkai uramat én csak leküldem kegyelmedhez (a hadba), mivel magának is nagy kedve van. Csak Karándi uramot várom, azóta oda van, hírét sem hallom. »* Férjétől nem a legjobb híreket vévén, ugyanez év november 12-én a többi között e jellemző sorokat adja neki válaszúi: «Az híreket értem, de én Édesem azon nem nyughatatlankodom, mert mind kegyelmedet s magamat hozzámtartozókkal együtt Isten kezeibe ajánlottam, s tudom oly gondot visel reánk, azmint legjobb. Kegyelmed iránt pedig oly bizodalommal * U. o. A levél többi része családi ügyekről szól.