Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

vagyok, hogy minden ellenségi között is megtartja, s azokat megszégyeníti s az igaz ügyet előmozdítja. Az Izrael népének is elég ellensége támadott, de mind meggyőzte, mert Isten volt vele. Kegyelmed édeá ózívem nem kétlem, annak áegítáégébe bízván vióeli fegyverét, s mindazokat eltávoztatja, melyek Istent megbánthatnák, s az maga nemzetét felette terhelni nem igyekezik, mert az Isten tapasztalható segítségét meglátja !»* Egy hétre e levél elküldése után hosszú levélben tudósítja őt mindarról, ami a háza tájékán történt. Megírja neki, hogy a cááózáriak oláhokat öltöztettek német köntöóbe, ó azokkal mennek a magyarokra. ((Reményiem — írja félig tréfáóan — ha Ióten kegyelmét meg nem vonja, kegyelmetek el nem ázalad az öltöztetett némettől. Itt mindenütt igen foly az híre, hogy kegyelmed mint megverte a rácokat, s hogy Kecskeméten hányják az * Károlyi levéltár. 1703 nov. 12. Egy napra rá már megint ilyen tartalmú levelet írt az urának, azt is jelentvén neki, hogy ő maga tűrhető egészségben vagyon.