Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

Nem célunk e leveleknek a közlése. Eljön úgy is az idő, mikor napvilágot látnak. Egyet-kettőt azonban mégis bemutatunk, hogy Barkóczy Krisztina gondolkozását megvilágítsuk, s jól értesültségét megbizonyítsuk. Mindjárt a háború elején (1703 november 2-án) a szatmári német őrség mozgolódásáról például imigyen értesíti az urát : Istentől minden jókat kívánok Kegyelmednek Édesem ! Az sok lármás hírek között magam is sokképpen gondolkoztam, melyre nézve Sennyey uramhoz mentem a táborra ; ott verte ki a fejemből, az minthogy csak lármáskodtak s az méltóságos fejedelmet is fellázasztották. Sennyey uram eléggé haragudott ; szándéka sem volt az németnek a kijövetelre, hanem Kolozsvárt őrzi, azmint Orosz Pál úr leveléből megláthatja kegyelmed, miként erősítette meg Kolozsvárt. Már az ott valók is szorosabban vannak. Istennek hála, semmi oly félelmes itten nincsen. A szakmári német is szelídül, szénája nincs s most vagy ló nélkül marad, vagy valamit cselekszik. Azóta künt nem volt, mióta