Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
miatt. 1776-ban az államtanács utasítására vizsgálták felül a kassai városi vashámor bevételeit. 320 1777-ben bécsi kamarai határozat vette el Libetbányától két bányáját, Bocza- és Bojnik-bányát, melyekre 1770—1776 között a város 3734 Ft-ot fizetett rá. 321 Külön bányapénztár létezéséről csak Nagybányáról van adatunk. 322 Mivel saját kezelésű bányáikból minimális bevételük volt, városaink igyekeztek legalább a területükön fekvő királyi bányákból hasznot húzni. A városok a bányák közelében kocsmákat, bor- és sörméréseket, esetleg sörfőzőházat létesítettek. 1741ben Besztercebánya adott be 323 kérelmet az elővárosban levő olvasztókemence mellé vendéglő építésére. 1756-ban engedélyezte az uralkodói leirat, hogy Nagybánya város a bánya területén földesúri jogokat: kocsmáitatást és húsmérést gyakoroljon. 324 1776-ban engedélyezte a bécsi kamara Kassa városának a hámori vashámor mellé sörfőzőház építését. 325 A bányavárosok panaszai között állandóan visszatérő megállapítás, hogy mivel a bányák élelmiszer-, bor- és egyéb szükségleteiket vám nélkül hozhatták be a városokba, nem a városban, hanem a városon kívül vásároltak. 326 Jelentéktelen hasznot hozott a városoknak a só és dohány, egyes helyeken a vas kicsinybeni eladása. A sókereskedés kamarai monopólium volt, csak a kis tótelbeni eladás volt a városok, illetve a földesurak kezén. A városok a sót nem adhatták drágábban, mint a legközelebbi királyi sótár. 327 A só- és dohányeladást a városok maguk gyakorolták, esetleg bérbe adták. Miskolc város a vas és dohány árulási jogát 1745-ben 600, 1751-ben 700 Ft-ért adta bérbe. 328 A zólyomi sóárusítás évi bérlete 1758-ban 40 Ft, a dohányeladásé 20 Ft volt. 329 A Komáromban lakó nemesek követelték, hogy a városi sóbérlő nemes ember házában visitatiót ne végezhessen. Wolfing Mihály városi sóbérlő ugyanis nemesi házakban is tartott visitatiót. 330 Néhány város só és dohányeladásból származó bevétele: Város Év Ft % Nagybánya 1756 189 5,18 Szentgyörgy 1761-1766 1 366 2,93 Breznóbánya 1766 214 2,70 Kisszeben 1780 121 1,52 Bevételi forrás volt a háramlási jog alapján a városokra szállt ingó és ingatlan vagyon. 331 Székesfehérvár 1765-ben 400 (1,63%), 1770-ben 700 (2,90%), 1775-ben 700 (2,24%) Ft-ot vett be háramlás címén. A városra szállt pénzeket a házipénztárba vagy külön háramlási pénztárba vételezték be, arról számadást adtak. 1756-ban a bécsi kamara szólította fel Székesfehérvárt az elmaradt Payerl-örökségi elszámolás 320 HHSta Staatsratprotokoll 1776. II. k. Nr. 575. 321 CU F 26. (530.) Subd. 2. 77/1777. máj. fol. 95, 99. 322 Civ. F 3. 1756. III. 26. 323 HU Protokoll E. 1741. I. 21. 11. 324 Civ. F 3. 1756. III. 26. 325 CU F 26. (528.) Subd. 4. 176/1776. aug. fol. 2. 326 HU (761.) 1741. IX. 6. fol. 470. 327 HORVÁTH i. m. 1840. 192. 328 SZENDREI i. m. II. k. 593. 329 Civ. F 8. 1758. XI. 13. 330 CU F 26. (538.) Subd. 1. 116/1780. okt. fol. 726—732. 331 Általános az a felfogás, hogy a háramlás városaink jelentős bevételi forrása volt, adataink azonban ennek ellentmondanak.
