Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
beküldésére. 332 A háramlás útján bevett pénz egy részét a városok egyházi és kórházi célokra fordították. Az 1771-ben Eperjesen lefolytatott vizsgálat megállapítása szerint a város a háramlási pénzt a plébánia és a kórház céljaira fordította. 333 Egyes városok, így pl. Székesfehérvár, a külön pénztárban kezelt háramlási tőkéket 6 százalékos kamat mellett kölcsönadták. 1776-ban a bécsi kamara minden külön háramlási pénztárt megszüntetett, az ilyen úton bevett összeget a városi számadás külön rovatában kellett feltüntetni. 334 A székesfehérvári háramlási pénztár 1771-ben 23 066 Ft-ból állott, ebből 14 504 Ft kötelezvénnyel kamatra volt kiadva, 8241 Ft készpénz, 321 Ft elmaradt kamat volt. 335 A városra szálló vagyon gyakran adott vitára alkalmat. 1756-ban Körös város és az ott állomásozó katonaság között vita támadt, mert a városban örökös és végrendelet nélkül elhunyt Sivkovics kapitány város által lezárt házát, szőlőjét a katonaság erőszakkal felnyitotta, a város pecsétjét feltörte. 336 1772-ben Eperjesen Scholcz Mihály városi polgár és nemes 4213 Ft értékű vagyonának öröklésével kapcsolatban a bécsi kamara úgy határozott, hogy mivel nem lehet eldönteni, hogy a város vagy a kincstár örököl-e, arányosanki kell egyezni. 337 1775-ben Győrben fordult elő, hogy a harmincados egy városi polgár halála után, mikor a városnak kellett volna örökölnie, behatolt annak házába, az örökséget a kincstárnak követelte. Az udvar, hasonló incidensek elkerülésére utasította a bécsi kamarát alárendelt tisztviselői kioktatására. 338 A városnak a háramlott vagyonból az elhalt személy adósságait illetően fizetési kötelezettsége volt. 1748-ban bécsi kamarai leirat utasította Budát, hogy az elhalt Schmidt Ferdinánd hagyatékából 1719 Ft-ot a katonai élelmezési igazgatónak fizessen ki. 339 Kisebb, a rendkívüli címszó alatt elszámolt bevételi források voltak még a bortized, a Mdjavításra beszedett pénzek, katonai szolgáltatások után kapott térítések, kártalanítások, valamint Buda esetében a meleg források, fürdók. A Rudas-fürdő 1728-ban 1200, a Sáros (Gellért) 280 Ft-ot jövedelmezett. Budának a század második felében meleg fürdőkből évi két-háromezer forintos (8—10%) bevétele volt. 340 Két városból vannak adataink a salétromfőzésre vonatkozólag. Komoróczy György szerint 1548-tól kezdődően a salétromfőzés Debrecen híressé vált iparága volt. A XVIII. század második felében a város telket bocsátott a salétromfőzőház rendelkezésére, 1801-ben a főzőházban már 120—150 munkást foglalkoztattak. 341 A másik városban, Székesfehérvárott, a főzés a török alóli felszabadulás után a korábbi török fürdőben indult meg. 1743-ban új főzőház épült, a salétromot a városfalon kívüli „fejér földekről" hozták. A kész salétromnátriumot Szőnybe, illetve később Budára vitte a város, mázsánként 26 forintos árért. 1755 után a városi orvos, Brigelius bérelte a salétromfőzést. 342 332 Civ. F 3. 1756. II. 23. 333 CU F 26. (513.) Subd. 5. 89/1771. márc. fol. 3. 834 CU F 26. (529.) Subd. 6. 162/1776. nov. fol. 5. 835 CU F 26. (519.) Subd. 3. 145/1774. márc. fol. 309. 836 Civ. F 5. 1756. IX. 9. 837 CU F 26. (515.) Subd. 4. 57/1772. máj. fol. 71. «s CU F 26. (531.) Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 269. A leirat kelte 1775. III. 18. 339 HU (812.) 1748. VII. 29. fol. 996—997. 340 NAGY ISTVÁN i. m. 1957. 78. 341 KOMORÓCZY GYÖRGY: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig. Debrecen 1969. 92—93. 842 Székesfehérvár város levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1747. V. 12., VI. 28., 1772. IX. 28., 1776. I. 9. Levelezőkönyv. 1747. XI. 24., 1749. IV. 11., 1776. V. 17. Lásd erről bővebben: KÁLLAY i. m. 1971. 84—86.
