Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
Ft (32,32%), Esztergomnak 1774-ben 1249 Ft (12,95%), Újvidéknek 1778-ban 95 Ft (1,04%) bevétele volt. A városok erdőgazdálkodása a XVIII. század közepéig csaknem teljesen a városi tanácsok belátására volt bízva. A század ötvenes éveitől kezdve, a városi gazdálkodás megjavításának felmerülésével a városi erdőgazdálkodás is előtérbe került. A bécsi kamara elgondolása szerint a városi erdőkben kitermelt és eladott fa elősegítette volna a városi adósságok kifizetését. A kamara ezért állandó figyelemmel kísérte a városi erdőgazdálkodást. A bécsi kamara városi erdőgazdálkodással foglalkozó utasításainak száma igen nagy, legtöbbjük az erdőkben folyó fakitermelést rendezi. Az 1758-ban Zólyom városnak adott utasítás arra inti a várost, hogy más városok szokásai szerint rendezze erdejét. A városi polgárok a hadiadóban való részesedésük arányában termelhettek ki saját használatukra fát a városi erdőben. A favágókat a városi tanács állította, esetleg városi jobbágyokat vett e célra igénybe. 258 1765-ben bécsi rendeletre a pozsonyi kamara Modor város erdőgazdaságáról egy tervezetet állított össze, feltüntetve elsősorban a város saját szükségletét. A tervezet szabályozta a fakitermelést és -eladást is. 259 Kassa város erdeiben 1770-ben bányászati célokra termeltek ki fát. Ezáltal a városnak a bányaigazgatósággal szemben 20 000 Ft-os követelése volt. 260 Az erdőgazdálkodással kapcsolatban a bécsi kamara részéről megnyilvánuló különös figyelem egyik oka éppen az volt, hogy a városi erdőkben termelt fát bányászati célokra használták, a bányák faellátásának nagy részét a városi erdők fedezték. A faeladásból befolyó pénzeket a városok adósságaik kifizetésére fordították. Ez történt Kassa város esetében a fenti 20 000 Ft-tal, vagy a Szentgyörgy városban évente eladott 500 öl fa árával is. 261 Szakolca város 1766-ban Pozsonynak 10 900 Ft-ért 3254 öl fát adott el, a vételár nagy részét adósságfizetésre fordította. 262 A városi tanácsosok, polgárok, az 1740—1750-es években legtöbb városunkban a városi erdőből kapták a fát. Sopron város, ahol még a fertálymesterek is részesültek fajuttatásban, 1777-ben kérte a bécsi kamarát, hogy a már kivágott fát a városi tanácsosok és polgárok között feloszthassa. 263 Egy ugyanebből az évből való leirat arról beszél, hogy a városi erdőből a polgárok számára szükséges fát biztosítani kell. 264 A polgárok a kitermelt fáért térítést fizettek. 265 1777-ben szüntette meg a bécsi kamara a városi tanácsosok, tisztviselők és alkalmazottak fataxa alóli mentességét. 266 A városoknak nemcsak a fakitermelésre, hanem a kitermelt fa pótlására is gondot kellett fordítaniuk. 1769-ben egy Kassa városhoz intézett bécsi kamarai leirat hívta fel a város figyelmét, hogy a városi erdőben kitermelt fa helyébe csemetéket kell ültetnie. „Gondot kell fordítani a fautánpótlásra" — mondja a leirat. 267 Egy ugyanez évből való szabályzat szerint a városi erdőkben fiatal fákat nem volt szabad kivágni, a nagyobb tisztásokat be kellett keríteni az újonnan telepített fák védelmére. 268 Eckhart Ferenc hívja fel a figyelmet arra, hogy korszakunkban kezdődött az erdők î 58 Civ. F 8. 1758. XI. 13. 259 eu F 26. (506.) Subd. 4. fol. 559. 2«ocU F 26. (512.) Subd. 3. 100/1770. okt. fol. 104. 261 CU F 26. (521.) Subd. 2. 157/1774. jun. fol. 2. 262 OL E 49 (Pozsonyi kamara. Civ.) Protocollum 1773. IX. 14. 263 CU F 26. (530.) Subd. 1. 129/1777. máj. fol. 344—350. 264 CU F 26. (531.) Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 185—189. 265 Zólyom városban a favágási díj 2 garas volt. (Civ. F 8. 1758. XI. 3.) 266 CU F 26. (531.) Subd. 3. 112/1777. jul. fol. 3. 267 CU F 20. (456.) 16/1769. máj. fol. 164—168. 268 CU F 26. (509.) Subd. 7. fol. 3.
