Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
állami védelme, 269 melyet a nagyban meginduló hamuzsír-termelés következtében országszerte beállott faínség tett szükségessé. 270 Az erdővédelem jelentőségét mutatja, hogy maga az államtanács is több ízben foglalkozott a városi erdők kérdésével. 1770-ben 3033. sz. alatt hagyta jóvá pl. a városi erdők térképezésére vonatkozó javaslatot. Ugyanez évben 3885. szám alatt foglalkozott az Eperjes városban tapasztalt rossz erdőgazdálkodással. A selyemtermelés előmozdítására a városokban is különösen szorgalmazta a bécsi kamara eperfák ültetését. Egy uralkodói kézjegy arról intézkedik, hogy a „selyembogarak a szegény adózó népnek jobb megélhetést hoznak". 271 Eperfák ültetésére, az erdőkön kívül, városi telkeket is fel kellett használni. Az eperfa telepítésnek különösen az ország erdőszegény vidékein fekvő városokban (Debrecen, Szeged, Újvidék, Pest, Székesfehérvár, Komárom, Győr, Zombor) tulajdonítottak nagy jelentőséget. 272 Az eperfán kívül elsősorban fűz-, nyár-, kőris- és égerfa telepítésére gondoltak. A városi erdők, új telepítések felmérésére a bécsi kamara az erdők feltérképezését szorgalmazta; Modor városba maga küldött ki mérnököt a városon kívül fekvő erdők felmérésére. 273 A városokat szabályozó 1770. évi pozsonyi kamarai rendelet is beszél az erdők rendezéséről, feltérképezéséről. 274 A városi erdőkben a faizás, makkoltatás csak taxa ellenében volt szabad. Szakolca város 1756-ban a bécsi kamarához fordult panasszal, mert egyes polgárok a rendelet ellenére a városi erdőben faizást és makkortatást űztek. A kamara a rendelet betartására hívta fel a figyelmet. 275 A városi erdőben makkoltatott sertések után mérsékelt taxát szedtek, melyet a házipénztárba vételeztek be. 276 A városi vadászat bevételei igen alacsonyak, minimálisak voltak. Városi erdőben, városi területen kizárólag városi polgárok és azok is csak egyenként vadászhattak. 277 Kassa város 1765-ben szabályrendeletben tiltotta meg a kutyákkal űzött vadászást. 278 Nem városi polgár városlakónak vagy idegennek a vadászat tiltva volt. Akik a tilalmat megszegték, a városi bíróság előtt feleltek. Sopron város pl. 1760-ban a városi bíróság elé idézte azokat, akik a városi erdőben vadásztak. 279 A vadászatot, halászatot — mint városi monopóliumot — legtöbb városban árverés útján bérbe adták. 280 1758-ban pl. a zólyomi halászat bérbe volt adva, a város csak a Szalatna-patakon tartott saját halászt. 281 Székesfehérvár 1766-ban azzal a feltétellel adta bérbe a rákászást, ha a bérlő a tanácsnak minden pénteken 400 rákot ad. 282 Két évvel később a halászat, békászat, rákászat helybeli lakosoknak évi 20 Ft-ért volt bérbe adva. 283 Buda város a halászatot elhanyagolta, bevétele nem volt. 284 269 ECKHART FERENC: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Budapest 1922. 33. 270 HÓMAN BÁLINT—SZEKFŰ GYULA: Magyar történet. Budapest 1935. IV. k. 524. 271 CU 26. (531.) Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 253—254. 272 Az említett fában szegény városokat maga az uralkodó sorolta fel: CU F 26. (531.) 12/1777, aug. fol. 214—215. 273 CU F 26. (538.) Subd. 3. 87/1780. jan. fol. 2. 274 NAGY ISTVÁN i. m. 1964. 207. 275 Civ. F 4. 1756. VI. 10. 276 Civ. F 8. 1758. XI. 13. 277 KELEMEN IMRE: Institutiones juris privati hungarici. Pest 1814. Liber II. Volumen I. 564. 278 WICK i. m. 275. 279 CU Protokoll 1760. X. 20. fol. 391. 280 civ. F 8. 1758. VIII. 14. 281 Uo. XI. 13. 282 Székesfehérvár város levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1766. VII. 29. 283 Uo. 1768. VII. 23. 284 NAGY ISTVÁN i. m. 1957. 91.
