Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
A városi jobbágy falvakkal kapcsolatban a bécsi kamarának telepítési tervei is voltak. A kamara szerint a városi falvak, puszták, lakosságban szegények, ezért telepítésre alkalmasak. 1770-ben a Debrecenbe küldött királyi biztos feladatul kapta a városi puszták telepítés céljára való felmérését, befogadóképességük megállapítását. 247 1777-ben Szabadkával kapcsolatban is azt mérlegelte a kamara, hogy a környékén fekvő 12 nagy kiterjedésű puszta mennyiben lenne telepítésre alkalmas. 248 Ugyanez évben rendelte el az uralkodó a városok területének, falvainak, pusztáinak telepítés céljára való felmérését, illetve térképezését. 249 Az újonnan szabad királyi rangra emelt városok esetében a bécsi kamara figyelembe vette, hogy a városnak vannak-e falvai, pusztái. Ezek betelepítésére a városnak adott utasításban kitért. 250 A bécsi kamara a városi falvak bérbeadását is szorgalmazta. 1753-ban Lőcse város birtokai 24 évre történő bérbeadása ellen emelt kifogást. 251 Az 1771. augusztus 13-i leirat szerint városi birtokot mágnásnak is bérbe lehetett adni, ha a bérleti szerződést a bécsi kamara jóváhagyta. Ilyen esetben is ragaszkodni kellett azonban az árveréshez, melyen egy biztosnak is jelen kellett lennie. 252 A város nemcsak egész jobbágy falvakat, hanem ott levő földesúri kocsmáját, hússzékét, külön-külön is bérbe adhatta. Sopron város 1773-ban ágfalvi és lépesházi bormérését, illetve az utóbbi faluban levő hússzékét adta bérbe. A hat évre szóló bérleti szerződés szerint csak a községnek, vagy általa alkalmazott kocsmárosnak volt joga sót, szappant, gyertyát árulni. A kocsmában csak városi sört mérhettek. A hússzékhez szükséges vágóasztalt a városi erdőből a város ingyen adta. A bérleti díj évi 60 Ft volt. 1778-ban a város a klimpai és kopházai kocsmákat is bérbe adta. A kamara a beküldött szerződésekkel kapcsolatban azt kifogásolta, hogy nincs bennük feltüntetve a kocsmák után fizetendő adó. A város válasza szerint a kocsmák falusi területen fekszenek, és mint ilyenek a megyei adózásnak vannak alávetve, kétszer nem lehet őket megadóztatni. 253 Városi falvakat, pusztákat csak kamarai engedéllyel lehetett elidegeníteni. 1754ben megrótta a kamara a késmárki bírót Lucsivna nevű városi birtoknak a bécsi kamara tudta nélkül való eladásáért. A leirat az eladásért felelős két városi tanácsos példás megbüntetését rendelte el. 254 1757-ben Kassa városnak megparancsolta a bécsi kamara, hogy tokaji szőlőbirtokait adósságai kifizetésére adja el. 255 Ugyanez évben utasította a kamara Szatmárnémetit a városhoz tartozó két birtok, Oroszfalu és Réztelek árverés útján való eladására. 256 1756—1757-ben azzal a feltétellel engedélyezték a bártfai és kassai városi birtokok eladását, ha a vételárat adósságfizetésre fordítja a város. 257 Az esetek többségében közös rovatban számolták el a városok a városi erdők, legelők, valamint a halászat, vadászat bevételeit. A megvizsgált városok összbevételeinek átlagosan 4—5 százaléka származott a városi erdők és legelők jövedelméből. Aradnak 1747-ben 275 Ft (2,49%), Nagybányának 1751-ben 185 Ft (3,75%), Breznóbányának 1764-ben 609 Ft (10,73%), Szentgyörgynek 1761 és 1766 között 21 331 247 CU F 26. (512.) Subd. 2. 135/1770. jun. fol. 104. 248 CU F 26. (530.) Subd. 1. 77/1777. febr. fol. 173—178. 2 «CU F 26. (531.) Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 238—239. 250 HU (772.) 1742. XII. 10. fol. 116—117. 251 Civ. F 1. 1753. XII. 252 CU F 26. (514.) Subd. 5. 127/1771. aug. fol. 2. 253 JENNY i. m. 83. 254 Civ. F 1. 1754. IL 19. 255 Civ. F 6. 1757. II. 28. 256 Uo. 1757. II. 7. 257 Civ. F 5. 1756. VII. 12., valamint F 6. 1757. I. 7. 82
