Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
A rendezés után, 1759-ben Nagybánya város jobbágyfalvaiból jóval kevesebbet, 774,82 Ft-ot vett be, mint a többi városok: 238 Megnevezés Ft Jobbágyok, zsellérek taxája 222,00 Elhagyott telkek taxája 15,98 Terménytized 217,52 Állattized 15,18 Méh-, báránytized 19,66 Szolgáltatások megváltása 22,08 Kocsmáitatás 65,44 Pálinkafőző üstök taxája 13,60 Malmok taxája 7,14 Fa- és makkmegváltás 74,40 Széntaxa 67,80 Legeltetés 34,02 1758-ban a Zólyomba kiküldött biztos a három városi úrbéres birtok helyzetét is vizsgálta. Városi urbárium hiányában a tanács nem tudta pontosan meghatározni, hogy jobbágyai mennyi robottal tartoznak. A városnak a megye közreműködésével olyan urbáriumot kellett kidolgoznia, mely nem jelentette a városi jobbágyok terheinek növelését. A biztos utasította a várost, hogy begyűjtéskor hat urna sört adjanak a jobbágyoknak, a bíró és a tanácsosok pedig se ingyen, se pénzért ne fogják őket magánmunkára. 239 Ugyanezt a véleményt fejezte ki Sopron várossal kapcsolatban egy közös városi bizottsági állásfoglalás, mely szerint az új városi urbárium nem járhat a terhek növelésével. 240 A városok a felsőbb figyelmeztetések ellenére jobbágyaiktól számos urbáriumon kívüli szolgáltatást követeltek. Trencsén város jobbágyai a városi bíró fáját fuvarozták, 241 Zólyom város jobbágyai utak, hidak javításán, a városi majorságban dolgoztak. 242 Kassán, ahol kevés volt a városi darabont, jobbágyokat alkalmaztak erre a célra. Ezek a jobbágyok robotot nem teljesítettek. 243 Az államtanács határozata szerint az olyan robotmunkáért kapott pénzt, melyet a jobbágyok nem a város számára teljesítettek, nem tehették a tanácsosok vagy a bíró zsebre. 244 Egyes városokban előfordult, hogy az ott állomásozó katonaság a városi jobbágyoktól urbáriumon kívüli szolgáltatásokat követelt. Péterváradon a városi katonai parancsnok a jobbágyokat külön taxával terhelte meg, egyes jobbágytelkeket magához ragadott. 245 A Sopron városhoz intézett 1774. június 25-i bécsi kamarai leirat megtiltotta, hogy tanácsosok, tisztviselők vagy városi polgárok a városhoz tartozó jobbágyfalvaktól természetbenieket: fuvart, ellátást követeljenek. A leirat megengedte a jobbágyoknak a városi erdőben a díjtalan tüzelő- és épületfavágást. Megszüntette a kopházi plébános által a falu egyes lakóira kivetett pénzbüntetéseket. „A városi falvak inspektorai — mondja a leirat — nem vehet el többet a jobbágyoktól, mint ami elő van írva." Megtütotta a leirat, hogy a város saját jobbágyainak pénzt kölcsönözzön. 246 238 OL A 20. Litterae Cam. Hung. 1760. XI. 28. 17. sz. melléklet. 239 Civ. F 8. 1758. IV. 28. 240 HU (928.) 1762. XII. 21. fol. 268—272. 241 Civ. F 5. 1756. XII. 6. 242 Civ. F 8. 1758. XI. 13. 243 CU F 26. (531.) Subd. 3. 112/1777. jul. fol. 3. 244 HHSta Staatsratprotokoll 1765. IV. k. Nr. 2977. 245 HU (778.) 1743. IX. 22. fol. 222. 24 «CU F 26. (521.) Subd. 2. 157/1774. jun. fol. 2—3. 6 A szabad királyi városok 81
