Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
Lényegesen kevesebb bevétele volt Bártfának 1755-ben öt falujából: 235 Megnevezés Ft 140,5 negyed- és féltelek Elhagyott telkek Szabadosoktól Kocsmáitatás Malombérlet Majorság Napszám Terménykilenced Méh-, báránykilenced Halászat Makkoltatás Terménytized 1 350 138 519 975 60 60 27 160 110 100 3 38 összesen: 3 540 Kisszeben ugyanez évben négy jobbágyfalva után 3435 Ft-ot vételezett be. Telkek után 2021, kocsmáitatásból 136, négy malom után 671, mészárszékbérletből 20, piacbérletből 100, dohánybérletből 90, hídvámból 340, bolt, kert, halászat bérletből 14, vaseladás bérletből 23, szappan- és gyertyaeladás bérletből 20 Ft-ot. 236 A városi falvak jobbágyainak szolgáltatásai az 1750-es évekig nem voltak szabályozva, a szolgáltatásokat a városi tanács a város szükségletei szerint állapította meg. Az 1750-es évektől kezdve találkozunk a városi jobbágyfalvak számára kidolgozott u rbár ium okkal. Nagybánya urbáriuma 1755—1758-ból való. Az urbárium szerint a városi falvak jobbágyai kisebb házakkal és kertekkel rendelkeztek és a szabályozásig úrbéri szolgáltatásokat nem teljesítettek. Az urbárium vezette be a kocsmáitatást, a heti egy nap robotot, a méh- és báránytizedet, a pálinkafőzőüstök taxáját. Felsőújfalun nemcsak a kocsmáitatást vezették be, hanem évente háromszor, nagy ünnepek alkalmával fejenként két urna bor, négy urna sör és húsz icce pálinka átvételére kötelezték a jobbágyokat a város által megszabott áron. Rézüstönként évente nyolc máriást, méhtized címén kasonként hat, tyúkok után hat, egy taliga fa után 12 krajcárt fizettek a városnak. A mészárszéktartás jogát a faluban a város nem gyakorolta, a makkortatást, legeltetést és az elhagyott telkeket évente bérbeadta. Alsóújfalu városi jobbágyai hetenként két nap robotot teljesítettek, az elhagyott telkek után taxát fizettek. Tyúktartás és faizás címén a városgazda évi 15 Ft-ot szedett be tőlük. Az alsóújfalui jobbágyoknak évi 200, zselléreknek évi 75 szőlőkarót kellett készíteniük. Felsőfernezely faluban a város csak a malmot kezelte maga, kocsmáitatást és húsmérést nem gyakorolt. A különben bányászattal foglalkozó lakosság fejenként 15 Ft tyúk- és faadót teljesített. Juhaik és kecskéik után tizedet fizettek a városnak. Laposbányán városi kocsmáitatás nem volt. A jobbágyok a „bíró és tanácsosok iránti szívességként" fejenként évi 6 krajcárt adtak, illetve fejenként 100 szőlőkarót állítottak elő. Mivel a falu lakóit a bányászattal kapcsolatos szolgáltatások is terhelték, robotukat heti fél napra csökkentették. Lénárdfalva jobbágyai heti két nap robotot, évi 200 szőlőkarót adtak. 237 235 Civ. F 2. 1755. VIII. 4. 236 Uo. 1755. IX. 8. 237 Civ. F 3. 1756. III. 26., továbbá F 8. 1758. VIII. 23.
