Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
A városok a mészárszékek felett állategészségügyi ellenőrzést is gyakoroltak. Egy 1736. évi székesfehérvári szabályrendelet szerint az a mészáros, aki kereskedőtől vett húst, köteles volt azt büntetés terhe mellett darabonként 5 dénár szemledíj mellett szemlére bemutatni. 90 1741-ben Esztergomban híre járt, hogy a mészárosmesterek beteg állatokat is levágnak. A városi határozat szerint, ha egy csordában csak egy beteg állat is volt, abból a csordából csak az illetékes városi tanácsos vizsgálata után lehetett vágni. Az idegen városból származó marhát a városkapunál a városi pásztor nézte meg. 91 A városi mészárszéket építeni vagy javíttatni is csak kamarai engedéllyel lehetett. 1756-ban az építési engedély kérésével kapcsolatban maradt fenn Kassa város mészárszékének alaprajza. (2. ábra.) Az alaprajz szerint a mészárszék beépített alapterülete 138 m 2 volt, nagy — 300 m 2 — udvarral. Az épület egy bejárattal rendelkezett, a bejárattól balra feküdt a szolgák szobája, szemben a konyha, jobbra egymásból nyílóan a mészárosmester szobája, kamra és maga a hússzék. A városok részéről állandó panaszra adott okot a területükön más hatóságok, személyek által kimért hús. 1740-ben a bécsi kamara Eszék város panasza alapján azért kereste meg az udvari haditanácsot, hogy a városban állomásozó zászlóalj hentesei és markotányosai szüntessék be a hús- és bormérést. A város panaszában előadta, hogy a járvány miatt egész télen zárva kellett boltjait tartania, így alig volt bevétele. A panaszt megelőzően a katonai parancsnok ajánlatot tett, hogy 1200 Ft megváltási díjért beszüntetné a katonai hús- és bormérést. 92 A katonaság hús- és bormérése azért érintette ilyen érzékenyen a várost, mert máshol éppen a katonaság volt a legnagyobb fogyasztó. 1742-ben a bécsi kamara a város kérésére a korábban a kamaragróf jurisdictiója alatt állott körmöcbányai hentest városi fennhatóság alá helyezte. 93 Egy közös rovatban jelentették a városok az örletés, téglaégetés és kőbányászás bevételét. A XVIII. század első felében Székesfehérvár város bevételeinek csaknem egytizede ebből a forrásból származott. A városi számadáskönyvek tanúsága szerint a rovaton belül a téglaégetés volt az uralkodó. Az 1703—1708. évi 585,70 Ft-ból 415,70 Ft, az 1725. évi 1165,49 Ft-ból 1061,01 Ft, az 1730. évi 476,47 Ft-ból 375,80 Ft, az 1736. évi 1270,36 Ft-ból 1040,02 Ft származott téglaégetésből és csak a fennmaradó összeg őrletésből. Ezt az uralkodó helyzetét a téglaégetés a rovaton belül a tárgyalt korszakban is megtartotta, a rovatbevétel csaknem háromnegyed részét adta. Lényegesen alacsonyabb jövedelme volt Budának ebből a forrásból: 1732-ben mindössze 110 Ft. 94 A század második felében a bevételek a vizsgált városokban váltakozó nagyságot mutatnak: Város Év Ft % Buda 1740 255,00 1,15 Nagyszombat 1751 2 565,99 7,46 Újvidék 1757 300,00 9,12 Szentgyörgy 1765 433,60 7,46 S zékesfehér vár 1770 3 217,18 13,31 Esztergom 1774 412,93 4,28 30 KOLOSVÁRY—ÓVÁRI i. m. V/2, k. 462. 91 Esztergom város levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1741. IX. 13. 92 HU (745.) 1740. V. 12. fol. 701—715. 93 HU Protokoll R. 1742. VIII. 3. fol. 476. 9Í NAGY ISTVÁN i. m. 1957. 81.
