Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
A városi malmok vízi-, szél- vagy szárazmalmok, rendeltetésük szerint salétrom-, posztómíves-, tímár-, késműves- vagy gabonaőrlő malmok. Székesfehérvárott a török alóli felszabaduláskor csak egy malom működött, 1771-ben már három, egy-két, illetve három kővel. A malmok a folyóvíz hiánya miatt ritkán őröltek, a lakosság gyakran a szomszédos települések malmait kereste fel. A malmok kövenként heti 105, havi 455 mérő gabonát őröltek. 95 A város az udvari haditanács határozata alapján a török fürdőt salétrommalommá alakította át. 96 Az őrletésért a városok 30 krajcártól 1 Ft 50 krajcárig terjedő taxát szedtek, melyet a városi pénztárba vételeztek be. Zólyom város 1758-ban az alábbi díjakat szedte: 97 Megnevezés Ft kr Késmúvesmalom 30 Posztóműves malom 1 30 Tímár malom 1 30 A malmokat legtöbb városunk bérbe adta. A bérbeadást, bérleti szerződéseket, bérleti díjakat a bécsi kamara hagyta jóvá, illetve ellenőrizte. így kérte pl. a nagyszombati városi tanács és választott község a négy városi malom bérbeadásának engedélyezését. 98 A zólyomi malom 1758-ban évi 340 Ft-ért volt bérbe adva, ezen felül a molnár a városi sörfőzőház részére ingyen őrölte az árpadarát. 99 A szakolcai városi malom 1770— 1771-ben évi 200 Ft-ért volt bérbe adva, a bérleti díj nagy részét, 120 Ft-ot javításokra kellett fordítani. A következő évtől kezdve ezért a város a fenntartási költségeket a bérlővel fizettette meg. 100 Hasonló volt a helyzet Szentgyörgyön is. Itt nem a bérleti díjat emelték, hanem a kamara engedélyezte a malom árverés útján való eladását. A városnak az árverést a környéken ki kellett hirdetnie, nyilvános újságban kinyomattatnia és a kamarát az időpontról értesíteni. 101 Egyes esetekben a bérlők engedményt kaptak. így pl. 1777-ben Lipták András Selmecbányái városi polgár, malombérlőnek 500 Ft bérleti díjat engedett el a bécsi kamara. 102 A városok abban az esetben is, ha malmukat bérbe adták, beleszóltak annak vezetésébe. Székesfehérvár 1739. évi szabályrendelete szerint pl. a molnárok büntetés terhe mellett nem alkalmazhattak idegen legényt, a pékeknek külön nem őrölhettek, csak a városi szükségletnek megfelelően. 1752-ben rendelte el a város, hogy a molnárok a pékeknek jó fehér lisztet adjanak. A rendelet „csaló molnárokról" beszél, akiket 50 Ft büntetéssel fenyeget. A városi tanács az ellenőrzést az 1750-es években még növelte: 1754. május 28-án elrendelte, hogy a molnárok a pékeknek csak a városi kamarástól való cédulára őrölhettek. A molnárok a cédulákat megőrizték, illetve havonta leadták a kamarásnak. Ebből lehetett megállapítani, mennyit őröltek havonta. 103 Abban az esetben, ha a város a malmot előzetes engedély alapján eladta, a bécsi kamara intézkedett a vételár hovafordításáról. 1773-ban Pest város a rákosi 95 Székesfehérvár város levéltára. Levelezőkönyv. 1771. VI. 7. 96 HU (777.) 1743. VII. 10. fol. 160—170. «'Civ. F 8. 1758. XI. 13. 98 HU (755.) 1741. III. 30. fol. 1426—1430. "Civ. F 8. 1758. XI. 13. 100 OL E 49. (Pozsonyi kamara. Civ.) Protocollum. 1773. IX. 14. sessio 73. 101 Uo. 1773. X. 5. sessio 79. 102 CU F 26. (531.) Subd. 3. 112/1777. jul. fol. 3. 103 KOLOSVÁRY—OVÍRI i. m. 521.
