Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
szeszfőzde bérlőt, aki a sörfőzés után jogtalan taxákat szedett. A város javasolta, hogy bérletét szüntessék meg, illetve adják át a sörfőzőház bérlőjének. 81 A bor- és sörméréshez hasonlóan a húsmérés is városi monopólium volt. Néhány városban azonban a városi mészárszéken kívül magán mészárosmesterek, mészároscéh is működött, mint pl. Eperjesen, ahol 1756-ban a városi húsmérésen kívül hat mészárosmestert találhatunk. Székesfehérvárott nem volt városi húsmérés, ezért a tanács kötelezte a mészárosmestereket olcsó hús tartására. 82 Ugyanez évben Szakolca város tett panaszt a mészárosmesterek ellen, mert azok feleségeiket és családtagjaikat dolgoztatták, úgyhogy számos legény munka nélkül maradt. A mészárosok a helytartótanács tilalma ellenére bőrrel is kereskedtek, sőt bőrt külföldre is eladtak. 83 A városi húsmérés jogát a szabad királyi vagy kiváltságolt mezővárosi rangra emelő kiváltságlevél, vagy az ezzel egyidejűleg kiadott utasítás szabályozta. Kisebb városok egy, nagyobb városok több húsmérést tartottak fenn a lakosság számától függően. Budán 1712-ben 15 városi húsmérést, 1732-ben már 26 városi húsmérést találunk. 84 1757-ben a felsőbányai bányamunkások panasszal fordultak a királyi biztoshoz, mert a városban csak egy húsmérés volt, kevés választékkal. „Azt kell megvennünk amit a város ad" — mondják a panaszosok. 85 1758-ban Zólyomban három városi mészárszék működött, ebből kettő a céhnek volt bérbeadva. A bécsi kamara rendeletére a harmadikat is bérbe kellett adni. 86 A városok a bérbeadott mészárszékek felett felügyeletet gyakoroltak, előírták a forgalomba kerülő hús árát. 1741-ben a miskolci mészárosok a hús árát fel akarták emelni. A város az emeléshez nem járult hozzá. A mészárszékek bérlői erre bejelentették, hogy a bérlet lejártakor nem hajlandók azt megújítani, gondoskodjon a város a mészárszékek fenntartásáról. Végül is megmaradtak a bérletekben, mivel úgy is nagy haszonnal dolgoztak. 87 A mészárszéktartás jövedelmezőségét mutatja, hogy 1751-ben Pálffy Károly hitelezői között nagyobb összeggel ott találjuk a pozsonyi mészárosokat is. 88 A városok részére, a többi haszonvételekhez képest, a húsmérés joga kevésbé volt jövedelmező. A század első felében évente néhány száz forintot jelentett csupán: Buda 1712-ben 300, 1732-ben 395 Ft-ot vett be húsmérésből. 89 A század második felére csekély emelkedést mutatnak az alábbi adatok: Város ÉT Ft % Breznóbánya 1736 70 6,96 Arad 1747 700 6,34 Esztergom 1756 226 4,12 Késmárk 1761 789 4,12 Körös 1772 52 4,85 Újvidék 1778 750 8,00 Buda város húsmérésből származó bevétele korszakunkban 2—3% között mozgott, Székesfehérvár város ez idő alatt ezen a rovaton nem jelentett bevételt. 81 CU F 26. (536.) Subd. 3. 61/1779. nov. fol. 2-3. 82 Civ. F 5. 1756. IX. 6. 83 Civ. F 4. 1756. VI. 10. 84 NAGY ISTVÁN i. m. 1957. 80. 85 HU (869.) 1757. IV. 25. fol. 319. 86 Civ. F 8. 1758. XI. 13. 87 SZENDREI i. m. II. k. 530. 88 BAKÁCS i. m. 17. 128. 89 NAGY ISTVÁN i. m. 1957. 80.
