Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

III. Városi bevételek

természetbeni borjuttatást és tiltotta, hogy városi tanácsosok és a borszámadó nyilvánosan igyanak, a kocsmát látogassák. A borseprőt pálinkának kellett kifőzni és úgy kimérni.

13 A bécsi kamara figyelme kiterjedt a városi kocsmákban használt mértékekre is. Ruszt város 1755-ben megkérdezte a kamarát, hogy pozsonyi vagy soproni mértéket használjon-e. A kamara az Esterházy herceg által használt osztrák mértéket ajánlotta. Ugyanezt a mértéket alkalmazta Kismarton város is.

14 A mértékek mellett a bor árának megállapítása sem kerülte el a kamara figyelmét. A Kőszeg városnak 1767-ben adott utasítás szerint a városi bort ugyanazon az áron kellett adni, mint ahogy azt Esterházy herceg árulta.

15 Állandó vitára adott alkalmat a városon belül a városi polgároktól vásárolt vagy azok által termelt és behozott bor kimérése. A polgárok a szőlőjükben termelt bort saját használatra behozhatták ugyan, a bor kimérése azonban legtöbb városunkban tilos vagy néhány hónapra korlátozott volt. Kőszegen pl. Márton naptól márciusig mérhették borukat a városi polgárok.

16 Előfordult az is, hogy egyes városok polgáraikat városi bor vásárlására kényszerítették.

17 Ennél sokkal szigorúbban léptek fel a városok az idegen, vásárolt bor behozatala ellen. Pest város 1722-ben az összes polgárt megszavaztatta az idegen bor szabad behozataláról. 184 városi polgár közül 121 úgy döntött, hogy semmiféle taxa lefizetése mellett sem szabad idegen bort behozni a városba. A polgárok maguk is termeltek bort, jövedelmük jelentős része ebből származott, ezért voltak az idegen bor behozatala ellen. A század második felére ez a rendszabály némileg módosult, amennyiben 30 akó vásárolt bort hozhatott be minden polgár, akinek nem volt városi tartozása. 1748 után, mivel saját bor címén sok idegen bort is behoztak, akónként 25 krajcár taxát szedett a város.

18 Abban az esetben, ha a város a polgároknak a városba behozott borát vette meg kimérésre, a tanácsosokat sem részesíthette előnyben.

19 A városok éberen őrködtek kocsmáltatási kiváltságuk betartásán. Városi polgárjoga elvesztésével, illetve a városból való kitiltással büntette Székesfehérvár város a borcsempészeket.

20 A város 1773. évi határozata szerint a városba illegálisan behozott bort elkobozták.

21 Ez volt az eljárás Esztergomban is.

22 Ugyanez évben Szatmárnémeti város kérte a bécsi kamarát, hogy tiltsa meg a városba hozott borok kimérését.

23 A városi bormérés folyhatott pincében, arra kijelölt városi épületben, kocsmában, vendégfogadóban, lövöldében. Adataink szerint a városi kocsmákban nemcsak bort, hanem sört, égett bort, pálinkát, sőt kávét is mértek.

24 Miskolc város külön kocsmát 18 Civ. F 8. 1758. XI. 13. 14 Civ. F 2. 1755. VI. 30. 15 CU F 26. (509.) Subd. 7. fol. 3. " Uo. "HHSta Staatsratprotokoll 1761. III. k. Nr. 2315. 18 NAGY LAJOS: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században. Tanulmányok Budapest múltjából XII. k. Budapest 1957. 181. 19 CU F 26. (517.) Subd. 3. 67/1774. jún. fol. 12. 20 JUHÁSZ VIKTOR: A székesfehérvári polgári jog és dekretális eskü. Fejér vármegye. Budapest 1937. 373. 21 Székesfehérvár város levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyv 1729—1741. fol. 142. továbbá KOLOSVÁRY SÁNDOR—ÓVÁRI KELEMEN: Magyar törvényhatósági jogszabályok gyűjteménye. V/2, k. Bixdapest 1904. 458. 22 Esztergom város levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1740. I. 23. 23 CU F 26. (516.) Subd. 3. 65/1773. jan. fol. 6. A kamara támogatta a kérést. 24 SZENDREI JÁNOS: Miskolc története. Miskolc 1904. II. k. 593.