Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
tartott fenn pálinka mérésére. 25 Kocsmája, vendégfogadója csaknem minden közepes vagy nagyobb városunknak volt. Pl. Székesfehérvárnak a század közepén hat vendégfogadója és kocsmája volt. Ezek: Fekete Sas, Arany Sas, Korona, Mór, Nagybőgős, bárándi kocsma. A bécsi kamara szorgalmazta városi vendéglők létesítését, a városokat szabályozó 1770. évi rendelet erről külön is beszél. 26 A városi vendégfogadók bevétele csaknem teljesen a bormérésből származott. 27 A bécsi kamara a mellett volt, hogy városi kocsmákat ne vegyenek más célra igénybe. 1758-ban kamarai leirat rótta meg Zólyom városát, amiért a kocsmába katonákat szállásolt. 28 A kamara szerint a kocsma kizárólag bormérési célokat szolgál, a katonákat hadiadót fizető polgárokhoz kell beszállásolni vagy városi épületet kell erre a célra fenntartani. A kocsmába történt átmeneti beszállásolás ideje alatt a sörmérő pincét használták bormérésre is. Az ezzel kapcsolatos költségeket a katonák által okozott károkkal együtt, mivel katonai kiadásokról volt szó, a város a hadipénztárból fedezhette. A városok gondoskodtak arról, hogy az általuk, vagy bérlőjük által vezetett kocsmák és vendégfogadók a közrendet ne zavarják. Legtöbb városunkban szabályrendelet írta elő a kocsmák nyitvatartási idejét, a záróra este 9—10 óra körül volt. Kassa város 1764. május 15-én kelt határozata szerint a külvárosi vendéglőkben este 10 óráig lehetett táncolni, ezen idő után az utcán sem lehetett tartózkodni. 29 Városi kocsma, vendégfogadó építéséhez, bővítéséhez a bécsi kamara engedélye kellett. 1772-ben pl. Kassa város kért kocsmaépítési engedélyt. Az uralkodó széljegyzete szerint 30 az építkezésből, vagyis az új városi kocsmából várható haszon a döntő. Ugyanez évben kért engedélyt kocsmaépítésre Szatmárnémeti is. Az építkezés 16 770 forintos költséget jelentett. A bécsi kamara a magyar udvari kancellária véleményezése alapján adta meg az engedélyt. A kérelemhez mellékelni kellett a kocsma alaprajzát és a költségvetést. 31 A bécsi udvari kamarai levéltárban fennmaradt a szatmári és az újvidéki városi vendégfogadó, illetve kocsma alaprajza. E szerint a szatmári vendégfogadó több szobából és helyiségből állott, míg az újvidékinek csak két vendégszobája és egy italmérése volt. Az udvaron 10—12 lónak istálló, illetve kocsiszín állott. Az újvidéki vendégfogadó beépített alapterülete 299 m 2 , a szatmárié 561 m 2 volt (1., 3. ábra). 1776-ban a bécsi kamara a soproni fogadó ezer forintos költséggel való bővítését azzal a feltétellel engedélyezte, ha a város a bérleti díjat oly módon emeli, hogy az építési költségek megtérüljenek. 32 A kizárólagos bormérési jogot biztosító kiváltság ellenére néhány városban előfordult, hogy kamarai vagy katonai szervek is jogot formáltak bor mérésére. Kassa város 1756. augusztus 18-án panaszt tett a kamaramalomnál űzött bormérés ellen. 33 1758-ban Buda város tett panaszt a királyi vár igazgatója ellen, aki a vár építkezésein dolgozó munkásoknak, napszámosoknak boit mért. A budai harmincados jelentése 2 5 Uo. 616. 28 NAGY ISTVÁN: A magyar kamara pénzügyigazgatása és államigazgatási tevékenysége 1686—1785. Kandidátusi értekezés. Kézirat. 1964. 207. KÁLLAY ISTVÁN: Székesfehérvár haszonvételei 1688—1790. Fejér megyei történeti évkönyv 1971. Székesfehérvár 1971. 52—56. 27 Esztergom város levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1741. V. 4. 28 Civ. F 8. 1758. XI. 13. 29 WICK BÉLA: Kassa története és műemlékei. Kassa 1941. 274. 30 CU F 26. (515.) Subd. 5. 35/1772. jan. fol. 3. 31 CU F 26. (515.) Subd. 4. 104/1772. júl. fol. 138. 82 CU F 26. (527.) Subd. 3. 101/1776. jan. fol. 3. 33 HU (866.) 1756. VIII. 18. fol. 238-239.
