Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon
A városi önkormányzatnak ez a — már a tárgyalt korszak előtt megkezdődött — korlátozása, az 1740— 1750-es években még fokozódott. Ezekben az években végzett felmérő munkát a tartományúri városokban Anton von Gaisruck udvari kamarai tanácsos egy udvari bizottság élén. A vizsgálatot követően valamennyi tartományúri város új utasítást kapott. A Bécsújhelynek adott 1747. október 23-i utasítás elsősorban a város gazdálkodását érintette. Előírta, hogy a város az udvari bizottság tudta nélkül nem vehet fel kölcsönt, a fő- és alkamarás egymás tudta nélkül nem intézkedhet. Az utasítás a városi fizetéseket készpénzben állapította meg, a természetbeni juttatásokat megszüntette. Hasonló szellemben fogant a Kremsnek és Steinnek adott utasítás is. 17 Az utasítások arról beszélnek, hogy a városi határozatok csak a császári biztos hozzájárulásával voltak érvényesek. A városokban fizetett hivatalnokokat alkalmaztak, akik az utasítások végrehajtásáért a tartományi kormánynak feleltek. Az 1753. évi városi utasítás szerint a tartományi kormány gondoskodik a törvények betartásáról, felügyel a cseléd-, alapítványi, vallási és iskolaügyekre. Ebben az évben a kerületi hivatalok (Kreisamt) kapták meg a városi mértékek, súlyok, ipar feletti ellenőrzést, hozzájuk kellett a városi tanácsülési jegyzőkönyveket felterjeszteni. 1753-tól kezdve az osztrák városokban azt a követelményt állították, hogy az egész tanács jogilag képzett személyekből álljon. Ennek következtében a helyi illetőségű tanácstagok, képzettség hiányában, kiszorultak a tanácsból, helyüket idegenek, a kormány emberei foglalhatták el. 18 A városi bíráskodás is egyre inkább háttérbe szorult a párhuzamosan működő császári városi bíróságok mellett. A városi tanács csak városi polgárok ház-, gyámsági, hagyatéki ügyeiben, valamint kisebb büntető ügyekben volt illetékes. 19 A városok gazdasági ügyeibe való beleszólást a bécsi udvarban működő városi gazdasági bizottság tette lehetővé. Ez a bizottság 1737-ben jött létre, nagyobb szerephez azonban csak korszakunkban jutott. Mint az udvari gazdasági bizottság alárendelt szerve, megszabta a városok gazdasági politikáját, hozzá, illetve 1760 után az államtanácshoz kerültek fel havonta a városi jegyzőkönyvek kivonatai. A helyi városi gazdasági bizottságok gondosan ellenőrizték az összes városi hivatalt, kijavították az észlelt hiányosságokat. Külön kell beszélnünk a városi adóhivatalok működéséről, melyek a XVIII. század második felében, a porosz városreform példájára, az osztrák örökös tartományok városaiban nagy befolyást nyertek. A reform legjelentősebb intézkedése a körzeti adótanácsosok (Steuerrath) hatáskörének nagymértékű kiterjesztése volt. Az adótanácsosok eredetileg a tartományi kamarák megbízottai voltak, akik az adó beszedésére felügyeltek; körzetük több várost foglalt magába. A tanácsosok évente kétszer minden hozzájuk tartozó várost meglátogattak, ezek a látogatások egyúttal nyilvános panasznapot is jelentettek. A tanácsos érkezését jó előre ki kellett hirdetni a városban, hogy a polgárok fel tudjanak készülni rá. Minden látogatás az adó- és vámhivatalokban, valamint a városi kamarásnál lefolytatott pénztárvizsgálattal volt egybekötve. A vizsgálat alapja a kamarási számadás volt. A tanácsos ellenőrizte a városi költségvetés betartását, a városi bérleteket, sőt a városi rendészetet is. Jelenlétében állapították meg a kenyér-, sörés húsárakat. Neki mutatták be engedélyezésre az építési terveket, ő ügyelt az utak " Stadtarchiv Wiener Neustadt, Lade XVII/5/1. és Lade XVIII/7. TELL i. m. 287. 18 KERSCHBAUMER, A.: Geschichte der Stadt Tulln. Krems 1874. 111. GuGLiA i. m. II. k. 56. HUBER, A.—DOPSCH, A.: österreichische Reichsgeschichte. Wien 1901. 257. GUTEAS, K.: Geschichte des Landes Niederösterreich. Sankt Pölten 1959. III. k. 10. és 12. 19 BARTSCH, R.: Wiener Gerichte im Vormärz. Wien—Leipzig 1912. 13—15.
