Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
V. A városi gazdálkodás pénztőke felhalmozási lehetősége
V. A VÁROSI GAZDÁLKODÁS PÉNZTŐKE FELHALMOZÁSI LEHETŐSÉGE A városi gazdálkodás áttekintése után vessünk egy pillantást arra a kérdésre, volt-e városainknak lehetőségük pénztőke felhalmozására, vagyis annak megállapítására, hogy bevétel-kiadásaik, illetve a fentiekben tárgyalt háztartásuk alapján rendelkeztek-e olyan tőkével, melyet ipari, kereskedelmi vállalkozásokba fektethettek volna. Az eddigi kutatások erre a kérdésre negatív választ adtak. Általános az a felfogás, hogy városaink a XVIII. század második felében tőkeszegények voltak, tőke felhalmozására nem volt lehetőségük. A városi gazdálkodás pénztőke felhalmozási lehetőségének vizsgálatával kapcsolatban elsőként vizsgáljuk meg az abban érvényesülő tendenciákat, szabad királyi, bánya- és mezővárosok, régi és új szabad királyi városok, valamint országrészek szerinti tagolódásában. A szabad királyi, bánya- és mezővárosoknak a legtöbb bevételt egyaránt a bormérés hozta. Legmagasabb bevételük bormérésből a mezővárosoknak volt. Az 1750-es évektől ezzel kapcsolatos kiadásaik növekedtek, ami arra utal, hogy nem saját, hanem vásárolt bort mértek. A bormérés bevételei mindhárom várostípusban csökkenő tendenciát mutatnak. Hasonlóan jelentős bevétele volt mindhárom várostípusnak a sörmérésből is. A sörmérés, a mezővárosok kivételével, ahol az az 1770-es években teljesen megszűnt, állandóan növekvő tendenciát mutat. Különösen magas a bevétel a bánya varosoknál, ami a bányamunkások és alkalmazottak fogyasztásával magyarázható. A sörméréssel kapcsolatos kiadások a végrehajtott ésszerűsítések következtében általában csökkennek, kivéve a bányavárosokat, hol az 1750-es években magas kiadás jelentkezik. Az őrletésből, téglaégetésből származó bevételek csökkenő tendenciát mutatnak. A mezővárosokban és bányavárosokban az 1760-as években hirtelen emelkedést látunk. Az ezzel kapcsolatos kiadások jelentős csökkenést mutatnak, a mezővárosoknál fokozatosan megszűnnek. Jelentős beruházásokat látunk a bányavárosoknál az 1750-es években. Taxákból a szabad királyi városoknak általában, a mezővárosoknak az 1740— 1750-es években jelentős bevételeik voltak. A taxákból származó bevételek lassan csökkenő tendenciát mutatnak. Vámok szedését sok sz. kir. városban csak korszakunkban kezdik, az ebből származó bevételek csaknem megháromszorozódnak. A mezővárosokban az 1770-es évektől találkozunk vámbevételekkel. A bányavárosok vámbevétele magas százalékról nullára csökken. A kamatbevételek a szabad királyi városoknál lassan csökkenő tendenciát mutatnak, a mezővárosokban semmiféle hitelügylettel sem találkozunk. Jelentős a bányavárosok kamatbevétele, mely korszakunkban megnégyszereződik. A kamatkiadások mindhárom várostípusnál a városi adósságok csökkenésével párhuzamosan csökkennek. Különösen magas kamatkiadásokat látunk a bányavárosokban a 1740-es években. A bérletekből szabad királyi, bánya- és mezővárosainknak egyaránt emelkedő bevételeik voltak. Az önkezelésű majorságok bevételei nem adják egyenletes fejlődés képét. A szabad királyi városokban csökkenő tendenciát látunk, kivéve az 1750-es éveket, amikor a
