Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
hetünk, hogy ezek nemcsak a politikával, hanem a védelmi berendezkedésekkel is összefüggtek. Az öreg Kán-nembeli Gyulát, aki ekkor tótországi bán volt, 1231-ben említik utoljára soproni ispánként. 1232-ben a Hahótnembeli Búzád viselte ezt a tisztséget. 1 Búzád Bélának, az ifjabb királynak, volt a híve, akit 1223-ban, külföldi bujdosása idején is elkísért. II. Endre kiengesztelődése után pozsonymegyei ispán, majd 1226 és 1229 között tótországi bán volt. 2 Érdekes, hogy Endre király törhetetlen hívét, a Kán-nembeli Gyulát váltotta fel a soproni ispáni széken. Kán Gyulát IV. Béla, II. Endre halála után «nyilvánvaló hűtlenségen kapvan», börtönbe vetette és az egykor oly magas polcon ülő öreg Gyula nádor 1237-ben rabságban végezte be életét. Búzád azonban szintén csak rövid ideig viselte tisztségét, mert őt 1233-ban most utoljára Barc fia Miklós, Endre bizalmas embere, hűséges barátja váltotta fel. A Szák-nembeli Miklós, aki kétségtelenül ellentétben állott a Béla-párti, szintén soproni, szintén besenyő rokonságú Hahót-nembeli Búzáddal, 1234-ben szerepel utoljára a soproni ispáni széken. Nevét többé, mint soproni ispánét nem említik az oklevelek, ű is egyike volt azoknak, akik a haza védelmében a mohi csatában haltak meg. 3 Utóda Fila főasztalnokmester* lett, aki szintén Barc fia Miklós politikájának volt a folytatója és Endre hívének mutatkozott. Érdekes fényt vet az Endre- és Béla-pártiak viszályaira az az 1234. évi oklevél, amelynek aláírói között Fila soproni ispán is szerepel. Endre király ugyanis Bertold ispán fiának Frankónak, Joles királynénak az országba kísérésekor és a Frigyes osztrák herceg elleni hadjáratban tett szolgálataiért a soproni vár kötelékéből kivett Kál nevű földet adományozta. Frankót Kán-nembeli László mosoni ispán iktatta be és a Hahót-nembeli Búzád, 1230. évi soproni ispán testvérét, Arnold ispánt erre a földre vonatkozó igényével elutasította, bár azt királyi adomány címén emelte. A király pedig Arnoldnak vagy utódainak Kálra vonatkozó, esetleg felmutatandó oklevelét 1 Wenzel, I. 292. 1. — Szentpétery, 484. sz. 2 Karácsonyi, II. 122.1. —Szentpétery, 382., 383., 386., 393 -395., 402-403., 467. sz. Később domonkosrendi szerzetes lett és Pesten az oltár előtt ölték meg a tatárok. 3 Hóman, II. 145. 1. 4 Szentpétery, 471., 484. sz.
