Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Pontosabb területi meghatározásra ebben az esetben már csak azért sem volt szükség, mert úgy az eladó, mint a vevő ugyanazon Veszkény nemzetségnek a sorába tartoztak és így nyilván tisztában voltak az egyes nemzetségi tagok birtokrészeinek nagysága felől. Igen jelentős azonban ez az adás-vételi szerződés a nemzetség kebeléből kiváló családi birtoktestek alakulásának a szempontjából. A fenti esetben nagyon jól látjuk, hogy közös apától származó testvérek örökáron, egyéni tulajdonukként igyekeznek megszerezni nemzetségi földet. Hasonló esettel találkozunk 1322-ben, amikor a zalavári konvent előtt az Osli-nembeli Dénes fia DezsŐ, Péter unokája, huszonöt márkáért eladta Osli-nembeli Imre fia Lőrincnek, azaz Kanizsai Lőrincnek, Agyagoson lévő birtokrészét. 1 Imre fia, Lőrinc birtokszerzeményeivel a tőle származó Kanizsai-család hatalmas birtoktestének a megalapozója lett. Ugyanilyen nemzetségen belül való birtokszerző politikát folytatott a század derekán Domonkos macsói bán is, az asszonyfalvi Ostffyak családi őse. 1343 május 21-én Visegrádon Vid nyitrai püspök és királyi titkos kancellár előtt az Osli-nemzetségből való György fia Miklós és Márk fia János csornai birtokrészeiket ötven márka finom ezüstért eladták és minden arra vonatkozó jogukról lemondottak. 2 1349-ben a csornai konvent előtt kiállított bizonyságlevél szerint pedig Viczai János fia, Tamás adott el négy féltelket Viczai Beled fia Belednek és János nevű fiának. Ezekért a Vicán fekvő féltelkekért négy penzát és tíz széles bécsi dénárt fizetett a vevő. 3 Ezeknek a Kanizsai, Ostffy és Viczay birtokoknak már semmi közük sem volt a nemzetségi birtokokhoz, önálló, egyéni birtokot képeztek. Kiválásuk a nemzetségi birtokkeretekből természetszerűen a többi nemzetségi tagok birtokainak családi birtokként való kezelését eredményezte. Ennek következtében feltűnnek az Osli-nemzetségből származó családok, a Nagyhőflányiak, az Agyagos iak, a Szemenyeiek, a Szántaiak, a Kishőflányiak, a Lózsiak, a Viczayak, a Herbotyaiak vagy Csávaiak és Vásárosfalviak, az asszonyfalvi Ostffyak, a Bresztócziak, a Tardiak, az Asszonyfalviak, a Kanizsaiak és a Csor1 Nagy, I. 91-92. lk. 3 Nagy, I. 206- 207. lk. 2 Nagy, I. 172. 1. 41* 643
