Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
naiak önálló családi birtokai. Ezek a vezetéknevek sokszor egy család leszármazási vonalán belül jelentkeznek és igen jellemzők egy-egy erős egyéniség önállósítási törekvéseire. Ezeknek a birtokoknak a fejlődésére, a Kanizsaiakkal kapcsolatban még vissza fogunk térni. A nemzetségi birtokoknak ilyen családi birtokká való átalakulása nagymértékben előmozdította nem nemes embereknek, városi polgároknak is a birtok szerzését. Az a tény azonban, hogy városi polgárok maguk is földbirtokot igyekeznek szerezni, arra enged következtetni, hogy városaink, így elsősorban Sopron lakosságának egy tekintélyes része még hosszú időn keresztül megtartotta várjobbágy és várnép őseinek a foglalkozását, a földművelést. 1304-ben Sopron elővárosában, Lövéren lakó polgárok, Alber fia Pál, Miklós fia András, Galus fia Márton és Tatár Péter (Petrus dicrus Tatár) úgy a maguk, mint lövéri polgártársaik számára megvásárolták Bach fia István comestől Bajánlaka birtok felét. István comes ezt a birtokot Miklós nevű fia és többi rokonai beleegyezésével adta el. A birtokra nézve előzőleg a lövéri polgárokkal perben állott István comes, de Kolb Péter soproni polgár megegyezést létesített a felek között, úgyhogy olcsó árért, két márkáért cserélt gazdát a föld. Kolb Péternek fáradozásaiért harminc hold szántóföldet adtak a vitázó felek, amiből arra következtethetünk, hogy jelentős nagyságú földterület cserélt potom pénzért gazdát. 1 Arra nézve, hogy milyen jelentéktelen összegért cserélt gazdát a bajánlaki birtok, igen jellemző, hogy nem egészen három év múlva, 1307 január 25-én Szolnok (Zehonuk és Zchonuk), Tiba harkai nemes fia, tizenegy hold földjét a soproni keresztes konvent tanúsága szerint szomszédjának Fülöp fia, István mesternek egy széles bécsi dénármárkáért eladta. 2 Bajánlaka eladásának esetében csak maga a közvetítő kapott harminc holdat jutalmul. Következésképpen az eladott földterület értéke két márkánál jóval nagyobb lehetett, hiszen a Kolb Péternek jutott földterület értéke is — alapul véve az 1307. évi harkai eladást — csaknem három márka volt. Városi polgárok nem városi területen lévő birtokaikat szabadon adták és vették. így például 1341 november 23-án a győri káptalan x Nagy, I. 65-66. lk. 2 Nagy, I. 66. 1.
