Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

mazottjai a nemzetség Sur vagy Agyagosi ágának voltak a tagjai. Volt azonban az öreg Osl comesnek még egy másik nemzetségből származó Péter nevű kortársa is, akinek leszármazottjait a XIV. század közepén a Csornától délre eső Németi faluban lévő birtokaik után Némethelynek kezdtek nevezni és ezért ennek a Péternek az ágát Karácsonyi Német-ágnak nevezte. A töredékágak között ott találjuk a Szatmár fia, Miklós 1237. évi halálával férfi ágon kihalt Szatmár-ágat, amelynek névadó őse Szatmár, a XII. és XIII. század fordulóján élt. Ilyen időszakokban élt, de számunkra névtelen őst sejthetünk még az 1228-ban szereplő István apjában. Bizonytalan származású Karácsonyi szerint a bihari Keserüi-ág, az 1281-ben szereplő Péter fia Guor, Karácsonyinál Győr, Gur, továbbá az 1323-ban szereplő Miklós váradi prépostnak és testvérének, Györgynek az ága, amely utóbbiakat esetleg, Karácsonyi megállapítása szerint, a Móroc-ág tagjainak tekinthetünk.

1 Mármost összegezve az elmondottakat, a XII. század végén testvéri vagy unokatestvéri kapcsolatok alapján a következő ágakra oszlott az Osl-nemzetség: I. II. III. IV. V. Osli ág. Beled ág.) Sur ág. Csornai ág. Németi ág. (az öreg Osl (Beled comes (Agyagosi(István (Péter comes apja) apja ^apja)^ apja) Osli Móroc Beled Péter István Péter comes VI. VII. VIII. IX. esetleg a Szatmár ág. Guári-ág. KeseriÜ-ág Móroc-ág. (Bői-ág) (Péter nagyapja) (Móroc apja, ha az Szatmár N. nem azonos az öreg Miklós Péter Osli comes apjával.) Lehetséges azonban, hogy a Súr- (III.) és Csornai- (IV.) ág azonos. A Súr-ági Péter comes 1222 március 6-án a saját függő pecsété alatt adván egy okiratot a Német lovagrend számára, amelyben előadja, hogy Alrámos — elpusztult község Szarvkő közelében — 1 Karácsonyi János i. m. 401—416. lk.