Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

épületének újjáépítésére való tekintettel meg is engedték.

1 Az építkezés során felmerült költségeket azonban így sem volt képes fedezni az apátság. Ezért Bertalan apát 1452-ben Pál csornai prépostnak adta alzálogba húsz arany forintért Völcseji Gergely és István nála zálogban lévő jánosfalvai birtokrészét.

2 Az Isten dicsőségére való építkezés híre egy szerény, de az adakozók szempontjából nézve kétségtelenül jelentős kegyes adományhoz juttatta a monostort, 1453 június 15-én Szálai János pécsváradi várnagy fiai, István és Ulrik a Doroszlón lévő pogányhegyi szőlejük egyharmadát ajánlották fel a Boldogságos Szűz iránti tiszteletből, lelki üdvösségük elnyerésére, Szűz Mária egyházának építésére.

3 Amíg egyesek anyagi javakkal igyekeztek segíteni a pénzben szűkölködő apátságon, addig más, tehetősebb urak, jórészt politikai szempontoktól is fűtve, az apátságnak gyakran anyagi károkat okoztak, így például Kanizsai Imre el akarta foglalni az apátság Gálosházán lévő Gallus Pétertől zálogban bírt birtokrészét.

4 Az ilyen hatalmaskodások tették szükségessé, hogy a monostor határait 1455-ben a csornai konventtel megjárassa. Ekkor tűnt ki, hogy a Frigyes császár fennhatósága alá tartozó Locsmánd lakosai elfoglalták az apátság egész ambosi birtokát, sőt ezen túlterjeszkedve, Szaka, Rosgrunt, Malomháza és a már eltűnt Pulczersdorf területén is foglalásokat tettek. Az apát erre vonatkozó panaszával több ízben fordult Frigyes császárhoz, aki végre 1461-ben arra utasította főispánját, Grafenegg Ulrikot és kőszegi várnagyát, Zenger Frigyest, hogy az apátság és a locsmándi várjobbágyok között békés egyességet létesítsenek és a súrlódásoknak mielőbb véget vessenek.

5 Az apátság Frigyes császárral való tárgyalásai azt eredményezték, hogy 1459-ben a lékai magyar csapatok elfoglalták a monostort, akik ellen azután a soproni tanácstól kért segítséget Bertalan apát.

6 Bertalant a borsmonostori apátok egyik legkiválóbbika Lénárd követte. Tanulnivágyó ember volt és felsőbb tanulmányait a stúdium generáléban, már mint apát végezte.

7 1469-ben Csupor Demeter győri püspökkel került összeütközésbe, aki a tized huszadát nem volt 'Nagy, II, 348. 1. "Nagy, II. 386. 411. lk. 2 Nagy, II. 375. I. * Házi, I. 4. 402. 1. — Jelen mű. 8 Nagy, II. 376. 1. jegyz. 'Kovács Ignác i. m. 116—117. lk. 4 Nagy, II. 376-377. lk. 59* 931