Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

hajlandó az apátságnak átengedni. Lénárd apát ekkor panaszával Mátyás király elé járult, aki meghagyta a püspöknek, hogy vagy térítse meg rögtön a lefoglalt összeget, vagy ha erre nem hajlandó, tartózkodjék annak további lefoglalásától mindaddig, amíg az így keletkezendő perben ítéletet nem hoznak.

1 A püspök úgylátszik, kifizette az apátságnak járó összeget, mert nincs adatunk arra nézve, hogy ez ügyben a szemben álló felek pereskedtek volna. Ugyanekkor Kanizsai Lászlóval is összeütközésbe jutott az apát, aki panaszával ismét a királyhoz fordult, aki figyelmeztette is Kanizsai Lászlót, hogy a Lénárd borsmonostori apáttól és jobbágyaitól elvett ingóságokat szolgáltassa vissza a monostornak. A vármegye ispánjainak pedig meghagyta, hogy a hatalmaskodók túlkapásai ellen vegyék oltalmukba a monostor összes birtokait és egyéb vagyonát.

2 Mátyás király a további idők folyamán is kitüntette kegyeivel a monostort és 1472-ben Lénárd apát érdemeire való tekintettel újból jóváhagyta az apátság bíráskodási kiváltságát, kivéve a personalis praesentia hatáskörét, felmentette az összes adók fizetése alól és megerősítette összes régi jogaiban.

3 Lénárd apát tudása és vallásossága a rendi nagykáptalan tagjai sorában is ismeretessé vált. Tekintélyének bizonyítéka, hogy amikor György szentgotthárdi apát és István prior, valamint Márton pécsváradi prior nem jelentek meg a rendi nagykáptalan ülésein és elmaradásukat sem igazolták, az 1481. évi nagykáptalan Lénárd borsmonostori apátot bízta meg, hogy őket felelősségre vonja. Ezek azonban Lénárd felhívására ügyet sem vetettek. Lénárd apát 1472-ben meghalt és ekkor a cisztercita rend főapátja, Heimbert, György heiligenkreuzi apátot bízta meg a távolmaradók elleni további eljárással.

4 Lénárd apát nemcsak a lelkiek és a tekintély terén állította vissza Borsmonostor régi dicsőségét, hanem okos gazdálkodásával a kolostor életének anyagi alapjait is rendbehozta. Ennek koronája az 1472. évi királyi kiváltságmegerősítő levél volt. Az apátság ezenkívül javainak bérbeadásával is igyekezett biztosítani a gondtalan, de biztos jövedelmet, így 1469-ben Lózsi Farkasnak adta bérbe Lénárd apát az 1 Nagy, II. 454. 1. 2 Nagy, II. 454. 1. jegyzete. — Kovács Ignác i. m. 117. 1. 3 Kovács Ignác i. m. 117., 273-275. lk. — Orsz. Lt., M. O. D. L. 17.396. sz. 'Kovács Ignác i. m. 118—119. lk.