Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

főispánnak és sopronvárosi kapitánynak annyit, amennyi neki jár, fizessenek meg.

1 Városkapitány elődeit is hasonlóképpen a város elégítette ki, de a rendes jövedelmekből. Május 29-én már arról értesítette Mátyás király a soproni tanácsot, hogy a város és a határszélek védelmére kapitányát, Csernahorai Boskowitz Tóbiást rendelte ki, akit engedjenek be városukba és mindenben engedelmeskedjenek neki.

2 Csernahorai Boskowitz Tóbiás vagy ahogy nevezték Dabis, aki a fekete seregnek egyik legkiválóbb zsoldosvezére volt és később, miután Mátyástól elpártolt Frigyes császárnak lett híres lovasvezére,

3 városkapitányi teendőket végzett tehát, sőt az ország határának a védelmét is reábízták. Csernahorai Boskowitz Da

bison kívül valószínű, hogy Frauenburg Gundersich is ugyanekkor hasonló megbizatással időzött a megyében. 1480 nyarán a különben Sopronban állomásozott Zelni János intézett támadást Ausztriába, ahol főleg a Dunától északra eső területeken működött csapataival.

4 Anélkül azonban, hogy jelentős eredményt értek volna el, tértek vissza téli szállásaikra : Sopron és Sopron vármegyébe. A visszatért zsoldosok természetesen számos alkalmatlankodást követtek el a békés lakosság körében. Ezek meggátlása végett 1480 december 13-án Zágrábban kelt leiratában úgy intézkedett Mátyás király, hogy a Sopronban elszállásolt csapatok nagyrészét Zeleni János parancsnoksága alatt kivonta a városból, ahol csak Boskowitz Tóbiás maradt vissza kevés számú gyalogossal, akik a város megerősítésén dolgoztak. Az ebben a munkában való részvételre a városi lakosságot is utasította a király.

5 A téli táborozás elmultával 1481 tavaszán újból megkezdődtek az ellenségeskedések. Zeleni János az osztrák tartományokat Bécstől kezdve egészen az Ennsen túlig háborítatlanul bekalandozta, a lakosságot megsarcolta és a csekély ellenállást tanúsító vidékeket elpusztította, 1481 őszén a Traisen egész vidéke a magyar király kezébe került, akinek zsoldosai semmivel sem garázdálkodtak jobban, mint a császár hadvezérei és katonái.

6 1481 —1482 telén a magyar csapatok minden valószínűség szerint osztrák földön 'Házi, I. 5. 395-396. lk. 4

Huber, i. m. III. 137. 1. 2 Házi, I. 5. 396-397. lk. 6 Házi, I. 5. 399. 1. 3 Tóth Zoltán i. m. szerepére 6 Huber i. m. III. 138—139. lk. lásd főleg 200-251. lk. 56* 883