Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
hogy a magyar rendek és Frigyes király között béke nem jött létre, hanem csak a fegyverszünetet hosszabbították meg a jövő évi Űrnapjáig és ennek előtte Áldozócsütörtökön újból tárgyalásra ülnek majd össze a felek. 1 Házi Jenő megállapításai szerint a fenti pozsonyi egyességet ugyanis csak Hunyadi és Frigyes király kötötték, anélkül, hogy a rendek ahhoz hozzájárultak volna. 2 Föltevését támogatja még az a körülmény is, hogy október 29-én maga IV. Frigyes német király (később, mint császár III.) intette fokozottabb éberségre a soproni tanácsot, mert — amint írja — tudomására jutott, hogy az ellenség — mármint a magyarok — ostromszerekkel felszerelve a határszéli várak megtámadására készülnek. 3 Lehetséges, hogy az ostromra készülődés csak vaklárma volt és nem más, mint a hírek nagyítása. Ezidőtájt a Frigyes király és Albert herceg fennhatósága alá került területeken is tovább zajlott az élet és ennek visszhangját az új földesurak torzsalkodásai adták meg. Ebersdorfi Zsigmond, aki minden bizonnyal 1441-től 1449-ig viselte a soproni városkapitányságot és érdemei jutalmául Macskakő várát kapta meg Frigyestől, 1451-ben a tized miatt már heves ellentétben állott Sopron városával. A viszálynak 1452 szeptemberében Frigyes király vetett véget. Ekkor Ebersdorfi Zsigmond már nem élt, hanem Ebersdorfi Albert és a város között jött létre az egyesség, amely a viszály folyamán elkövetett kölcsönös hatalmaskodásokra nézve is megállapodást hozott létre. 4 1451-ben és 1452-ben különben igen érdekes egyéniség ragadta magához az elszakított részeken gyakorolt befolyást. Ez Eizinger Ulrik volt, aki még Ernő herceg kormányzósága idején került bajor földről Ausztriába. Utóbb Albrecht szolgálatába állott és ennek a kegyét olymértékben nyerte meg, hogy az adományaival halmozta el. 1437-ben már kincstartó volt, 1439-ben pedig a bárói rangot is elnyerte. Állását a saját vagyonosodására is felhasználta úgy, hogy Erzsébet királynénak 1440-ben már jelentős összeget adhatott kölcsön. 1441-ben bekerült a királyi tanácsba is. Eizinger Ulrik és testvére, Konrád a kismartoni és fraknói uradalmakat 1445-ben l HázU I. 3. 298- 300. lk. 3 Házi, I. 3. 301. 1. 2 Házi, I. 3. 300- 301. Ik. jegyzete. 'Házi, I. 3. 381-383. lk.
