Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

szerezték meg zálogba Albert hercegtől, annak 4500 magyar forint adóssága fejében és így sopronmegyei birtokosok lettek.

1 1451ben Frigyes király öccsétől Fraknóval együtt megvette, de továbbra is az Eizingerek kezén hagyta, mivel azok átadni vonakodtak.

2 A kismartoni, egykor és akkor is jogszerint Kanizsai-birtokot képező uradalom révén az Eizingerek a Kanizsaiak egyéb birtokrészeire is igényt kezdtek emelni. így történt meg, hogy a fertői vám szedését is maguknak követelték. Errenézve 1451 november 30-án Kanizsán kelt levelükben Kanizsai Imre, Miklós és László közölték a soproni tanáccsal, hogy a fertői vám Kapuvár tartozéka és ezért őket illeti és ahhoz a Kismartonban lakó Einziger Konrádnak semmi joga sincs.

3 Eizinger Ulrik a kismartoni és fraknói uradalmakkal együtt a soproni városkapitányi méltóságot is elnyerte, amely tisztség szintén szép jövedelmeket biztosított. Ebben a méltóságában kezdett hozzá azokhoz a fondorlatokhoz, amelyek célja az osztrák tartományok fölötti kormányzói méltóság elnyerése volt. Szemei előtt a magyar Hunyadi és a cseh Podjebrád György példája lebegett, akik mindketten László kiskorúságának idejében fejedelmi hatalommal intézték hazájuk sorsát. Eizinger oly mértékben helyezkedett szembe a német királlyal, hogy országgyűlést hívott össze, szövetkezett a Cilleiekkel, Hunyadival és a cseh Rosenberggel és Frigyest László kiadására bírták. A kis királyt 1452 szeptember 4-én Ciliéi Ulrik gondjaira bízták.

4 Ezzel egyidőben Eizinger Ulrik soproni kapitányi méltóságáról lemondott. 1452 szeptember 16-án arról értesítette a soproni tanácsot, hogy két polgáruk panaszát, mivel méltóságairól lemondott, Ciliéi Ulriknak terjesszék elő.

0 Lemondásával nemcsak a Frigyesnél elzálogosított részek kormányzásában, hanem László király gyámság alóli kibocsátásával az országos politikában is új fordulat következett be. * * * A tizenhároméves László királynak trónraléptével Hunyadi János 1452 karácsony táján lemondott kormányzói méltóságáról. 'Teleki, X. 171. 1. 'Huber, II. 537- 548. lk. 2 Huber, II. 538-539. lk. 5 Házi, I. 3. 383 - 384. lk. 3 Házi, I. 3. 342-343. lk.