Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Sopron városa és a királyné között a viszony kezdettől fogva igen szívélyes volt. Része lehetett ebben annak is, hogy a városban a kormányhatalom képviselői, az Albert utáni időkben, a városkapitányok voltak. Láttuk, hogy egy ízben Zsigmond király is nevezett ki városkapitányt a veszélyeztetett Sopron védelmi ügyeinek intézésére. Hosszú ideig azután ismét rendes kerékvágásban mentek a dolgok, úgyhogy erre az intézményre nem volt szükség. 1440 január 11 -én Reiffendorfer Jánost említik városkapitányi minőségben.

1 Fledniczi Kristóf volt,

2 aki tulajdonképpen Ciliéi Ulrik városkapitánynak, a királyné unokatestvérének volt a helyettese.

3 Ciliéi természetesen leginkább a királyné környezetében tartózkodott. A királyné a soproni polgárok hűségét megjutalmazni óhajtván, 1440 december 8-án, soproni tartózkodása alkalmával, az osztrák sóra nézve nekik árúmegállító jogot adományozott. December 11 -én pedig törhetetlen hűségük jutalmául a Szent Margit- és Szent Erzsébet-napi országos vásártartási jogukban erősítette meg őket.

4 IV. Frigyes német király 1441 március 6-án Bécsújhelyen keltezett oklevelében a neki Erzsébet királyné által elzálogosított várost minden kiváltságában, amennyiben ezek a zálogjogra nézve nem sérelmesek és nem hátrányosak, megerősítette.

5 Az elzálogosítás, aminek következtében a vármegye nyugati területe is osztrák befolyás alá került tehát már megtörtént. Ulászló király környezetében szintén tudomást szereztek Erzsébet terveiről és a király 1441 március 14-én, Márványkő alatti táborából kelt levelében szigorúan megparancsolta a soproni polgároknak, hogy ne merészeljék Frigyes német király embereit a városba beengedni, mert ellenkező esetben fejükkel fognak lakolni.

6 Ugyanekkor az ország egyháznagyjai és a királyi táborban tartózkodó főurak, közöttük Kanizsai Imre is, megparancsolták Sopron városának, hogy mivel még királyoknak sincs joguk, nemhogy a királynéknak lenne, az országból bármit is elzálogosítani, a városba fejvesztés és kiirtás terhe alatt, ne fogadjanak be idegen csapatokat.

7 5 Házi, I. 3. 213-214. lk. 6 Hazai okmt. IV. 326. 1. - Házi, I. 3. 215. 1. "Nagy, II. 301-302. lk. 823 'Házi, I. 3. 190. 1. 2 Házi, I. 3. 203. 1. 3 Házi, I. 3. 205-206., 210., 212-213. lk. 'Házi, I. 3. 207-210. lk.