Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
ben öltöttek. Ekkor ugyanis Vilmos osztrák herceg Zsigmond elfogatásán felbuzdulva, trónigényeinek fegyveres betöréssel akart territoriális alapot támasztani. Zsigmond kiszabadulása után is megmaradt törekvései mellett úgy, hogy Zsigmond király 1401 november 30-án Sopron vármegye nemeseit és egyéb lakosait utasította, hogy amidőn őket Kanizsai János és testvérei a határszélek megvédésére felszólítják, fegyveresen hadbaszálljanak és az érseknek és testvéreinek segítségére siessenek. 1 A sopronmegyei határszéli várak környékén a kisebb-nagyobb becsapások valószínűleg ezután sem szűntek meg és Vilmos herceg 1401. évi trónszerzési akciója, amely dunántúli támogatókra is talált, csak újabb alapot szolgáltatott ezek folytatására. Zsigmond király ugyanis újra a régi lett. 1402-ben ismét Csehországba utazott és teljes másfél évig feléje sem nézett az országnak. Mégjobban elmérgesítette a helyzetet, hogy 1402 őszén Garai Miklós nádor és az osztrák herceg tanácsára, akinek különösen a Sopron vármegyében birtokos Kanizsaiakra haragudott, előző évi ígéretét megszegve, elmozdította állásukból az akkori mozgalmakban résztvett urakat, akik közül csak a Garai-atyafisághoz tartozók — közöttük volt Szécsényi Frank országbíró is — tartották meg állásukat. Az új kormány kinevezése nyilt kihívás volt Zsigmond részéről és az 1387. évi liga elmozdított tagjai hasonló nyíltsággal adták meg rá a választ. 2 A Zsigmond ellenes mozgalmak élén egész Osli-nembeli rokonságuktól körülvéve a Kanizsaiakat is ott találjuk. Nemzetségüknek csak egyetlen tagja, Ostffy Gergely szakított rokonaival és hűségnyilatkozatot tett Zsigmondnak, aki valószínűleg már 1402 őszén vagy 1403 legelején a méltóságától megfosztott Kanizsai Miklós soproni főispáni székébe ültette. Ostffy Gergely ezt megelőzően már Vas vármegye főispánja volt, amint az az 1402 szeptember 21-én Zsigmond király és III. Albert osztrák herceg között kölcsönös örökösödési szerződésen lévő aláírásából kitűnik. 3 Különben igen vitéz ember volt és Zsigmond mindenegyes hadjáratában részt vett. 4 1 Nagy, I. 555. 1. 1 Fejér, X. 4. 814. X. 7. 174. 2 Hóman-Szekjű, III. 214-216. lk. lk. — Pór i. m. 29. 1. 3 Fejér, X. 4. 134. 1.
