Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

részeiben nagy birtoktestekkel rendelkező nemzetségi ágaktól és kis nemesi családokra felbomolva élték a maguk, aránylag szegényes életét. A számos (összesen tizennyolc) vasmegyei Hermán-nemzetségi ág közül, az 1233-ban először említett Bertalan ága jutott zálogbirtoklás révén soproni földekhez. Bertalan unokája, Balduin fia Balduin Tömördi Klárát vette feleségül és apósától 1309-ben megkapta a Kőszegtől keletre eső, Sopron vármegye határán fekvő Tömörd falu felét.

1 Ezzel a házassággal biztos anyagi alaphoz jutott Balduin, akinek fia Hermányi Finta 1339-ben egy sopronmegyei ügyben, mint királyi ember szerepelt.

2 1350-ben már oly rendezett anyagi viszonyok között élt az egyik vasi nemzetségi-ág, talán éppen a tömördi-ág, hogy Hermányi Balay fia, György, száz széles bécsi dénármárkáért zálogba tudta venni Viczai Beled fia Jánosnak lózsi és kalacsi birtokát. A visszaváltás terminusául negyven esztendőt tűztek ki. Azonban, hogy biztosítsa magát, a vasvári káptalan 1350 május 10-én kiállított oklevele bizonysága szerint, Balay fia György, Lózs és Kalács nevű birtokokba beiktattatta magát. A beiktatással kapcsolatban az érdekes, hogy ezekbe a Sopron vármegye szívében fekvő birtokokba nem a soproni, hanem a vasmegyei szolgabírák iktatták be Hermányi Györgyöt. Nagy Imre a soproni szolgabírák ez ügyben való érdekeltségének vélte ezt tulajdoníthatni.

3 Hermányi Balay fia György azonban csak 1368-ig tartotta kezén a zálogos birtokot, amikor is a Vicaiaknak visszabocsátotta.

4 XIV. századi soproni birtoklása a nemzetségnek ezzel a ténnyel megszakadt. * * * A Ják-nemzetség soraiból is középbirtokos családok származtak Sopron vármegyébe. A nemzetség birtokainak zöme Vas vármegyében helyezkedett el és Sopron vármegyébe is ezekről a vasi birtokokról ideszármazott nemzetségtagok alapítottak családot, illetve szereztek birtokot a vasmegyei családok számára. A nemzetség kebelében még a XIII. század végén is erősen érvényesültek a vérségi kötelék összetartó erői. Ennek egyik legjellemzőbb megnyilvánulása 1 Karácsonyi i. m. II. 165., 167. lk. 2 Nagy, I. 151. 1. 8 Nagy, I. 210-211. lk. 4 Nagy, I. 278. 1.