Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
bizonyságlevele szerint Ostffy Domonkos és Ostffy János gyermekei — Domonkos fiai, Miklós, János és Demeter, valamint János fia, János— úgy osztozkodtak meg birtokaikon, hogy az összes fekvőségek fele Jánosnak jutott. Vagyis az osztozkodás alapjául azt vették, hogy apáik testvérek voltak. Ennek következtében a sopronvármegyei Vica, Németi, Farad, Csorna, Beled, Család, Csapod, Széplak, Saruid (ma Sarród) és Maroc, a vasvármegyei Asszonyfalva, Semjén, Náray, Csehi és Mindszent, a valkómegyei Tard, Csabalaka, Mezőbarlaba és Monyoród, valamint a baranyamegyei Karocsa birtokoknak a fele-fele jutott mindegyik ágnak. Közösek maradtak továbbra is a csornai monostor és más egyházak fölött gyakorlandó kegyúri jogok, a hegy- és vásárvámok, a malom-, a halászat- és vízjogok, a kaszálórétek, a mészárszékek és fürdőházak jövedelmei. Ezek közül kivételt képezett az asszonyfalvi fürdőház, amely teljes egészében János fia Jánosé lett. A széplaki fürdőház viszont közös lett. 1 Alig történt meg ez a művelődés és helytörténeti szempontból igen fontos adatokat leíró oklevélbe foglalt osztozkodás, Ostffy János fia János éles ellentétbe került a szerdahelyi és zemenyei birtokain hatalmaskodó Nagymartoniakkal. A Kismarton közelében fekvő Szerdahely elsősorban a Nagymartoniak birtoka volt. Amikor a Nagymartoniak 1346 július 8-án az esztergomi káptalan előtt megosztozkodtak birtokaikon, Szerdahely neve is szerepelt, ez azonban, minthogy Nagymartoni Pál egyedül kapta hűségeért Károly királytól, az osztozkodás után is Nagymartoni Pálé és örököséé, Nagymartoni Német Miklósé lett. 2 Birtokosok voltak Szerdahelyen azonban az Osliak is. Ezek meg 1346 november 23-án kevéssel a Nagymartoniak után osztozkodtak. Az osztozkodók egyrészről Osli fiai, János varasdi főispán és Domonkos macsói bán, másrészről nagybátyjuk, Osli fia Péter voltak, összes birtokaikat három részre osztották. Ezek között volt a már régebben András fiától, a magvaszakadó Jakabtól örökölt Szerdahely is. Egyharmada a hozzátartozó malmok, erdők és vadászóhelyek harmadával Péteré, a többi pedig Jánosé és Domonkosé lett. 3 'Nagy, I. 300- 311. lk. *Nagy, I. 189. 1. 2 Nagy, I. 186. 1.
