Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tíz pénzzel kell számítani, a győri vagy a vasvári káptalan előtt kell megtörténnie. Ugyanerről a kölcsönügyletről a szenternői káptalan is 1347 október 28-án hasonló tartalmú oklevelet állított ki.

1 1347 november 30-án ugyancsak ennek az asszonyfalvi Osli fia Péternek a megbízottja, Antal asszonyfalví plébános jelent meg a vasvári káptalan előtt a dömölki egyház igazolólevelével, amely szerint Péter a soproni Maglóca nevű birtokát Domonkos bánnak Szent András apostol ünnepétől, azaz november 30-tól számított tíz esztendőre hét széles bécsi dénármárkáért zálogba adta. Amennyiben pedig visszafizetni ezt az összeget nem tudná, úgy a birtok Domonkos báné lesz.

2 A zálogbaadás feltételei az első esetben igen könnyűnek mondhatók, ami talán abban leli magyarázatát a rokoni kapcsolatokon kívül, hogy a birtoktest és a csapodi malom nagyobb évi jövedelmet biztosíthatott a zálogbirtokos földesúr számára. A nemzetségi birtokoknak lehetőleg nemzetségi tagok kezében való elzálogosítására való törekvésnek szép példáját látjuk 1381-ben, amikor pedig már a nemzetségi kötelékek nagyon gyengéknek mondhatók. A győri káptalan előtt ekkor, júluis 24-én, megjelent Nagymihályi Pál, János fia és élőszóval előadta, hogy a Rábaközben lévő Magyarfalu és Németfalu (ma Vásárosfalu) nevű birtokait, amelyeket Csávái István fia János fiaitól, Herborttól és Oslitól hatvan, tíz penzával számított dénármárkáért zálogban bír, ugyanennyi pénzért asszony falvi Osli fia János mesternek elzálogosítja. Csávái Herbort és Osli ennek következtében az általa nekik kölcsönadott hatvan márkát asszonyfalvi Ostffy Jánosnak lesznek kötelesek megfizetni, akinek tehát jogában áll a két falu jövedelmét zavartalanul felhasználni.

3 A zálogbirtoknak idegen kézből való megszerzése nem kismértékben az ősi földhöz való ragaszkodásnak az érzéséből fakadt. Az Ostffyak zálogbirtokszerző tevékenységénél azonban sokkal nagyobbszabású volt a Kanizsaiak ilyen irányú működése. A Kanizsaiak tőkeerősebbek voltak az Ostffyaknál és ennek következtében a megye számos birtokos nemzetségével és családjával jöttek zálogügyi kapcsolatba. 1 Nagy, I. 203 - 204. lk. 3 Nagy, I. 456-457. lk. 8 Nagy, I. 204- 205. lk.