Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A családi vagyon tulajdonképpeni megalapítója és a nemzetségi vagyontól elválasztója Imre fia Lőrinc már 1310 körül, tehát még a Kőszegiek szolgálatában is helyezett ki kisebb-nagyobb öszszegeket zálogkölcsönképpen. így egy november 24-ről keltezett irat tanúsága szerint a győri káptalan előtt egyrészről Veszkényi Bertalan fia Domonkos, akit Lukács szili plébános és Imre csornai pap képviseltek, másrészről pedig a Kelemen fia János által képviselt Csornai Imre fia Lőrinc bejelentették azt a megegyezésüket, hogy Domonkos Vezekény nevű birtokán a Tardées (Thordas) nevű résztől keletre eső, két út között fekvő erdőrészt négy márkáért Lőrinc mester zálogba veszi. A zálogba vetett erdőrészt Veszkény Domonkos vagy utódai négy márka lefizetése ellenében bármikor visszaválthatták.

1 1318-ban Petik (Pethych) Péter németi nemes úgy a maga, mint meghalt Egyed nevű testvére Agyagoson bírt földjeit a Szent Kereszt felmagasztaltatásának ünnepétől, szeptember 14-től számított egy esztendőre tíz bécsi dénármárkáért zálogosította el Oslinembeli Imre fia Lőrincnek. A kölcsönadott pénz visszaszolgáltatásának pontos betartását akként vélték biztosítani, hogy ha ez 1319 szeptember 14-ig nem történne meg, abban az esetben a következő évben már húsz márkát, a kölcsönvett összeg kétszeresét lesz köteles Petik Péter megfizetni. Ha azonban a második terminuson sem tudna fizetni, a harmadik évfordulón megbecsültetik a birtok értékét és bárminő legyen is az, a különbözetet Lőrinc mester, Péter comesnek vételárként fogja kifizetni.

2 Kanizsai Lőrincnek ez a két zálogkölcsön ügylete határozott fejlődésnek a nyomait viselte magán. Az első aránylag kis összegű kölcsön tulajdonképpeni hasznot nem igen jelentett a hitelezőnek. A visszafizetés számára kitűzött bizonytalan idő legfeljebb azzal kecsegtetett, hogy évekig, talán évtizedekig maradhat a hitelező az adós erdejének haszonélvezetében. Ugyanúgy azonban az erdőrész hamarosan való visszaváltásának az esélye is fönnállt, úgyhogy tulajdonképpen ezt a zálogkölcsönt a hitelezőre nézve sikeres kötésnek nem igen tarthatjuk. Sokkal racionálisabb, sőt uzsoratörekvésekkel telített kölcsön volt az 1318. évi, ahol szinte lehetetlenné tette a hitelező a tőkeszegény falusi nemes birtokának az első idő1 Nagy, I. 71-72. lk. 2 Nagy, I. 82-83. lk.