Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
zésének, a vadászatnak és a makkoltatásnak a területe szerepelt és csak másodsorban jött tekintetbe, mint kiirtandó, földművelés számára elhódítandó terület. Ennek következtében a XIII. és XIV. században sem volt lényegesen több erdő, mint a XVIII. században. Azok az erdőirtások, amelyek a népesség szaporodtával természetszerűen bekövetkeztek volna, éppen a lakosság számát erősen pusztító különféle hadjáratok következtében elmaradtak. A borsmonostori ciszterciták, egyes német telepes falvak irtásai még a XIV., sőt a XV. század folyamán sem voltak olyan jelentősek, hogy a megye földrajzi képén változást idéztek volna elő. Tényként kell azonban elfogadnunk, hogy a folyók és a patakok síksági részein azok futását jelentős, úgynevezett galéria erdők kísérték. Ezek a síksági részeken és a Rábaközben főleg tölgyesekből, füzesekből és éger erdőkből álltak. Ezek alkalmasak voltak az állatok legeltetésére is úgy, hogy irtásukra nem is igen gondoltak, szemben a hegyes vidék bükkös erdeivel. 1 A föld ára korszakunkban aránylag olcsónak mondható. Egy lakott jobbágytelek egy márkába, egy nemesi kúria gazdasági épületekkel együtt pedig átlag két márkába került. 2 A földterületek országrészek szerint váltakozó forgalmi árának táblázatos kimutatását a századforduló adatainak figyelembevételével, Hóman Bálint készítette el, akinek összeállítása szerint Pozsony, Mosón és Sopron vármegyék területén volt legdrágább a föld. Aranykoronákba átszámítva egy ekeföld ára ezen a területen 400 aranykorona, ÉszaknyugatMagyarországon 250 korona, a Dunántúlon 200 korona, a Drávántúl 175 korona és az északi vármegyékben 150 korona volt. Egy ekeföldnyi terület rendszerint 120 holdat tett ki, ami minimális számítással — 490 négyszögöles királyi kisholdat és emberhosszúsággal mért 2*5 méteres királyi ölet véve mértékül, — körülbelül 64 katasztrális holdnak felel meg. Ilyen alapon tehát Pozsony, Mosón és Sopron vármegyékben 6*25 aranykorona, Északnyugat-Magyarországon 3*90 aranykorona, a Dunántúl 3*12, a Drávántúl 2*73, az északi vármegyékben pedig csak 2*34 aranykoronába került egy mai katasztrális holdnyi földterület. Ezek az árak mai fogalmaink szerint oly alacsonyak, hogy szinte 1 V. ö. Glaser Lajos megállapításaival. — A veszkényi erdőre vonatkozóan lásd Nagy, I. 71-72. lk. 2 Acsádi Ignác : A magyar birodalom története. I. 444. 1. Sopron vármegye története. 40 625
